I. Bevezetés
2003 a Fogyatékos Személyek Európai Éve volt. .Ez a tény már önmagában is fémjelezte a kérdéskör által felvetődő problémák fontosságát, és megoldásuk sürgős mivoltát. Az USA-ban elindult, majd az európai országokban is elterjedt, és a rendszerváltozás után Magyarországon is teret kapott a fogyatékos személyek „önálló életvitel” mozgalma. Mindez társadalmi, politikai helyzetük javításáért folyt, és ennek a folyamatnak a fejlődése jelenleg is tart. Az utóbbi évek szociológiai, epidemiológiai kutatásai, a különböző civil szervezetek /pl.UnitedWay/ és egyéb közvélemény-kutatással, a társadalmi folyamatok elemzésével foglalkozó cégek, intézmények eredményei rámutatnak arra, hogy a fogyatékos ügy fejlődése feltételezhetően tovább folytatódik. Ez már nem csupán az érintett személyeket érintő dolog, hanem a társadalom egészére kiterjedő feladatok összessége. Annál is inkább, mivel az automatizáció, a motorizáció és a megváltozott életvezetési szokások továbbá egyéb okok /pl.orvosi műhiba stb./ következtében növekszik a mentálisan és testileg sérült emberek száma.
Ez viszont olyan tevékenységek elvégzését indokolja, mely elsősorban állami feladat. A szociális problémák megoldását törvények és rendeletek /pl.szociális törvény Országos Fogyatékosügyi Program, esélyegyenlőségi törvény/ végrehajtása útján próbálja biztosítani az állam. Azonban ennek eredményessége nem mindig biztosított./pl.az esélyegyenlőségi törvény meghozatalával nem járt együtt az itt szabályozott paragrafusok betartása/ Ennek egyrészt financiális okai vannak. Másrészt befolyásoló tényező a jogalkalmazók szociális és emocionális érzékenységének hiánya, mely rámutat az elmúlt időszak negatív társadalmi tudatformálására. Az emberek nagy részének életfeltételei a közszolgáltatástól függésbe kerületek, úgy, hogy életük fenntartása részben a közigazgatás teljesítményén múlik, és az emberek nagy részének ez egzisztenciális fontosságú. A jogállamban élő polgárok már nem az elmúlt rendszer un. „tűrő” hanem a jogszabályok érvényesítését „kikényszerítő” tagjai a társadalomnak.
A szociális helyzet olyan feladatokat ró az önkormányzatokra, melyek elvégzése nem biztosítják maradéktalanul, az ügyfelek igényeinek lehető legkevesebb idő alatt, legkisebb költséggel, a leghatékonyabban, és a legjobb minőségben történő kielégítését, a jogszabályi előírások maradéktalan és pontos betartását. Ennek oka a személyi és tárgyi feltételek bizonyos fokú hiányosságaiban, és a finanszírozási oldal problémáiban keresendő.
Ennek megoldása nem lehetséges csupán adminisztrációs intézkedések bevezetésével, ezért egyre inkább a magánszektorral és a civil szférával történő együttműködés válik szükségessé. Ez a beszállítói típusú másoktól megrendelt közszolgáltató tevékenységre és minőségbiztosításra helyezi a hangsúlyt. Tehát a közigazgatás reformja helyett a továbbfejlesztés ilyen irányba történő előmozdítása került előtérbe.
A 2003.évi IV. tv. az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról jogi úton, lehetőséget biztosít az önkormányzatok kötelező feladatainak a civil, ill. egyházi szervezetek által történő elvégzésére, ellátási szerződés alapján. A módszer költségkímélő és fennáll a versenyeztetés lehetősége is. A fokozatosan leépülő területeken felszabaduló munkaerő helyet találhatna ezen a területen, és a fogyatékkal élők is lehetőséget kaphatnának a saját szervezeteikben a saját magukat és sorstársaikat érintő problémák megoldására. Ez viszont az érintettség révén növelné a teljesítmény hatékonyságát és a managment számára is előnyt jelentene, hogy nem
csupán anyagi ösztönzők által érhető el a lehető legjobb minőségű munkavégzés, mivel az emocionális tényezők nagy szerepet kaphatnak ennek megvalósításában.
2003 a Fogyatékos Személyek Európai Éve volt. .Ez a tény már önmagában is fémjelezte a kérdéskör által felvetődő problémák fontosságát, és megoldásuk sürgős mivoltát. Az USA-ban elindult, majd az európai országokban is elterjedt, és a rendszerváltozás után Magyarországon is teret kapott a fogyatékos személyek „önálló életvitel” mozgalma. Mindez társadalmi, politikai helyzetük javításáért folyt, és ennek a folyamatnak a fejlődése jelenleg is tart. Az utóbbi évek szociológiai, epidemiológiai kutatásai, a különböző civil szervezetek /pl.UnitedWay/ és egyéb közvélemény-kutatással, a társadalmi folyamatok elemzésével foglalkozó cégek, intézmények eredményei rámutatnak arra, hogy a fogyatékos ügy fejlődése feltételezhetően tovább folytatódik. Ez már nem csupán az érintett személyeket érintő dolog, hanem a társadalom egészére kiterjedő feladatok összessége. Annál is inkább, mivel az automatizáció, a motorizáció és a megváltozott életvezetési szokások továbbá egyéb okok /pl.orvosi műhiba stb./ következtében növekszik a mentálisan és testileg sérült emberek száma.
Ez viszont olyan tevékenységek elvégzését indokolja, mely elsősorban állami feladat. A szociális problémák megoldását törvények és rendeletek /pl.szociális törvény Országos Fogyatékosügyi Program, esélyegyenlőségi törvény/ végrehajtása útján próbálja biztosítani az állam. Azonban ennek eredményessége nem mindig biztosított./pl.az esélyegyenlőségi törvény meghozatalával nem járt együtt az itt szabályozott paragrafusok betartása/ Ennek egyrészt financiális okai vannak. Másrészt befolyásoló tényező a jogalkalmazók szociális és emocionális érzékenységének hiánya, mely rámutat az elmúlt időszak negatív társadalmi tudatformálására. Az emberek nagy részének életfeltételei a közszolgáltatástól függésbe kerületek, úgy, hogy életük fenntartása részben a közigazgatás teljesítményén múlik, és az emberek nagy részének ez egzisztenciális fontosságú. A jogállamban élő polgárok már nem az elmúlt rendszer un. „tűrő” hanem a jogszabályok érvényesítését „kikényszerítő” tagjai a társadalomnak.
A szociális helyzet olyan feladatokat ró az önkormányzatokra, melyek elvégzése nem biztosítják maradéktalanul, az ügyfelek igényeinek lehető legkevesebb idő alatt, legkisebb költséggel, a leghatékonyabban, és a legjobb minőségben történő kielégítését, a jogszabályi előírások maradéktalan és pontos betartását. Ennek oka a személyi és tárgyi feltételek bizonyos fokú hiányosságaiban, és a finanszírozási oldal problémáiban keresendő.
Ennek megoldása nem lehetséges csupán adminisztrációs intézkedések bevezetésével, ezért egyre inkább a magánszektorral és a civil szférával történő együttműködés válik szükségessé. Ez a beszállítói típusú másoktól megrendelt közszolgáltató tevékenységre és minőségbiztosításra helyezi a hangsúlyt. Tehát a közigazgatás reformja helyett a továbbfejlesztés ilyen irányba történő előmozdítása került előtérbe.
A 2003.évi IV. tv. az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról jogi úton, lehetőséget biztosít az önkormányzatok kötelező feladatainak a civil, ill. egyházi szervezetek által történő elvégzésére, ellátási szerződés alapján. A módszer költségkímélő és fennáll a versenyeztetés lehetősége is. A fokozatosan leépülő területeken felszabaduló munkaerő helyet találhatna ezen a területen, és a fogyatékkal élők is lehetőséget kaphatnának a saját szervezeteikben a saját magukat és sorstársaikat érintő problémák megoldására. Ez viszont az érintettség révén növelné a teljesítmény hatékonyságát és a managment számára is előnyt jelentene, hogy nem
csupán anyagi ösztönzők által érhető el a lehető legjobb minőségű munkavégzés, mivel az emocionális tényezők nagy szerepet kaphatnak ennek megvalósításában.
A tartalom szerzői jogi védelem alatt áll. Másolása, közzététele bármilyen formában, és adathordozón, a szerző hozzájárulása nélkül tilos!
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése