A rehabilitáció területei, és célcsoportjai

A rehabilitációnak több részterülete is van, ezek közül a legalapvetőbbek:

· Orvosi

· Pedagógiai

· Foglalkoztatási

· Szociális rehabilitáció

· Jogi

De ezen kívül mára kialakultak egyéb területei is, a különböző társadalmi berendezkedésű államokban zajló változások hatására. Így létezik például az épület, vagy városrehabilitáció, mely nagyon fontos lehet az akadálymentesítés területén, és a többi rehabilitációs formának alapja lehet.

A rehabilitációs tevékenységet alapvetően az alábbi csoportok fejlesztésénél alkalmazzák:

· Különböző megbetegedésekben szenvedők

· Látássérültek /vakok, és gyengénlátók/

· Hallássérültek /siket, néma, vagy mindkettő együttesen, beszédzavarokkal küzdők/

· Mozgássérültek /organikus eredetű, vagy funkcionális eredetű/

· Értelmileg-, vagy mentálisan sérültek /enyhe-, súlyos-, vagy középsúlyos értelmileg sérült, különböző pszichiátriai, és organikus ideggyógyászati sérültek/

· Halmozottan sérültek / akiknek a fentiek közül legalább 2 fogyatékossága van/

· Autisták /az Esélyegyenlőségi Törvény jelenleg külön csoportba sorolja őket/

Szükségesnek találom azonban, a ma több helyen használt, az Egészségügyi Világszervezet értelmezését is bemutatni, amelyen végighúzódik e tevékenység. Ezek a stádiumok egymásra épülő állapotok remisszióját jelzik. Azonban nem biztos, hogy ezek minden esetben egymást követő események. Mivel egy balesetből bekövetkezett elkerülhetetlen amputáció nem feltételezi bizonyos betegség rövidebb, vagy hosszabb ideig tartó fennállása miatt szükséges. Egy teljesen összeroncsolódott végtag amputálásakor azonnal kialakul a rokkantság. Azonban előadódhat olyan eset is, amikor bizonyos betegség /egy végtag apró sérülése majd később a beteg szervezetében létrejött szeptikus állapot kórlefolyása során a vérben kialakult nyolcas faktor hiány/ többszöri feltáró műtétek eredménytelensége miatt indikálja az amputációt. Itt már a betegség állapotát követi a károsodás, majd a rokkantság.

Betegség

Károsodás

Fogyatékosság

Rokkantság

Prof. Dr. Kullmann Lajos szerint:

· „Károsodás /impairment/ időszakos, vagy állandó anatómiai, élettani, vagy pszichológiai veszteséget vagy rendellenességet jelent./ pl. sérült testrész, amputált végtag, beszűkült légzésfunkció, szorongás/.A károsodás tehát a biológiai működés zavara.”

· „A fogyatékosság /disability/ az ember normális érzékelő, mozgási, vagy értelmi funkcióiban /pl. járás, tárgyak mozgatása, látás, beszéd, a környezettel kapcsolattartás/ szükséges képességek részleges, vagy teljes, átmeneti, vagy végleges hiányát jelenti. A fogyatékosság tehát a speciálisan emberi /humán/ funkciók zavara.”

· „A rokkantság /handicap/az egyén kora, neme és társadalmi szerepe szerint elvárható mindennapi tevékenység /pl. önfenntartás, társas kapcsolatok, tanulás, keresőképesség, szórakozás/ tartós akadályozottsága. A rokkantság tehát az embernek, mint társadalmi lénynek a társadalmi szerepeiben, funkcióiban bekövetkező zavara.”

„A károsodás, fogyatékosság, rokkantság /hátrányos helyzet/ értelmezése” című írásában felhívta a figyelmet arra, hogy az értelmezés megváltoztatására törekednek. / 7 / Ezt az EVSz 2001-ben elfogadta „A funkcióképesség, fogyatékosság, és egészség nemzetközi osztályozása”-át /FNO/ amely már új meghatározásokat alkalmaz. / 8 /

KÓROS EGÉSZSÉGI ÁLLAPOT /rendellenesség vagy betegség/ Testi funkciók és struktúrák Tevékenységek Részvétel Környezeti tényezők Személyes tényezők

Itt már a kontextuális tényezők, mint a környezeti és személyes tényezők meghatározó szerepének hangsúlyozása történik, melyek kölcsönhatásban vannak egymással. E kettő együttesen hatással van a többi tényező súlyosságára, formájára, minőségének módjára.

Az itt leírt egész folyamat feltételezi a folyamatos rehabilitációs tevékenységet, mivel ezzel megelőzhető az állapot rosszabbodása. Ehhez azonban a háromszintű prevenció megléte is szükséges.A primer a szekunder és a tercier prevenció azonban ugyancsak nem biztos, hogy időintervallumban egymást követően kerülnek alkalmazásra. Ha az előbb említett esetet nézzük, az elsődleges prevenció a beavatkozás során, már a másodlagos prevenciót is feltételezi, a megfelelő sterilitás biztosításával, a haemeostasis és hemokultura ezzel egyidőben történő értékelésével, amely lehetőséget biztosít például a műtéti beavatkozásra, a sepsis, és a szerzett nyolcas factor hiány együttes kezelésére. Azonban a betegség, károsodás, fogyatékosság, rokkantság kialakulása, és az elsődleges, másodlagos, harmadlagos prevenció időben egymást követő egymásra épülő folyamatként is megjelenhet. Egy mentális, vagy egyéb szervi megbetegedés /pl. daganatos, vagy keringési rendszert érintő megbetegedés/ folytán előbb károsodás alakulhat ki egy vagy több szervben, amely például szövetek, szervek eltávolítása esetén fogyatékossághoz, majd rokkantsághoz vezethetnek. Itt nagy jelentőségű lehet a megelőzésben a felvilágosító tevékenységnek, a betegség korai felismerésének, vagy az állapot romlás elkerülése érdekében a beteg statusának folyamatos figyelemmel kísérésének, kezelésének, tájékoztatásának. Ebben nagy segítséget nyújthat a Támogató Szolgálat /a háziorvosok bevonásával/ mind a beteg, mind, pedig a szakemberek számára tartott felvilágosító, továbbképző előadások megszervezésével, tájékoztató brossúrák kiadásával. Azonban itt nagy hangsúlyt kell fektetni arra, hogy laikusoknak, vagy szakembereknek szól a tájékoztató előadás, vagy kiadvány. Mindenképpen elkerülendő az öndiagnosztizálás, vagy öngyógyszerelést sugalló tájékoztatás, mivel ez egyrészt egészségkárosító lehet, másrészt a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. Törvényt sértheti olyan esetben, ha az orvosi vényre kiadható gyógyszert reklámoz, vagy biztos gyógyulás képzetét kelti valamilyen készítmény. Ilyen esetekben a Fogyasztóvédelmi Felügyelőségnél lehetőség van reklám-felügyeleti eljárás kezdeményezésére. Ma a médiákban a gyógyszerek vagy gyógyhatású készítmények, táplálék-kiegészítők rehabilitációs eszközök reklámozása igen elterjedt. Továbbá a gyártók érdekei sokszor nem egyeztethetők össze a korrekt egészségügyi tájékoztatással. A Gyógyszereink 2003. 5-6. számában több negatív példát is találunk ilyen esetekre, Abádiné Erdei Ildikó dr. gyógyszerreklámozással kapcsolatos szakhatósági véleményekről szóló írásában. / 9 /

A mai össztársadalmi gyakorlatban azonban a fent említett gyakorlat együttes jelenléte még sok helyen hiányt szenved. Ezért e terület további fejlesztésre szorul, amely hosszú éveket, vagy évtizedeket és küzdelmet jelenthet a szakemberek számára. A társadalmi tudatformálás, a képzés-továbbképzés, az együttműködés a szakma és az érintettek között, lehetőséget biztosíthat erre.

Fentieket összegezve, a Támogató Szolgálat a legalapvetőbb tevékenységi körök /személyi segítés, információ nyújtás-tanácsadás, szállító szolgálat/ végzésével nagymértékben javíthat, az un. kontextuális tényezőkön.

A jogi háttér taglalásánál látható volt, hogy a Támogató Szolgálat három kötelező alapfeladatán túl, további, a -helyi sajátosságok által meghatározott- egyéb szolgáltatásokat nyújthat, különböző programokat szervezhet.

Ezeknek tulajdonképpeni célja az érintett személy bevonása a rehabilitációs tevékenységbe, és a megfelelő munkaképesség, és életminőség helyreállítása.

Ennek függvénye a beteg, vagy rokkant személy motiváltsága. Továbbá a megmaradt képességek, készségek, adottságok szintjének, különböző vizsgálatok útján történő megállapítása. Az egyénre szabottan elkészített rehabilitációs terv alapján az érintettel együttműködésben a kitűzött cél lehetőség szerinti elérése.

Ez egy komplex látásmódot és együttműködést igényel a szakemberek részéről, megfelelő tárgyi feltételeket, /pl.gyógyászati segédeszközök, akadálymentes környezet/ olyan személyi feltételeket, amelyek hatékonyan biztosíthatják a rehabilitáció sikerességét, továbbá az érintett személy, vagy környezete alkalmasságát, pozitív hozzáállását a fejlesztéshez, mely előfeltétele a sikeres rehabilitációnak.

Tehát a rehabilitáció két alappilléren nyugszik, az egyik a szakmai ellátórendszer, a másik az érintett személy indivíduma környezetével együtt.

Dr. Mosolygó Dénes szerint: „Eredmény csak akkor érhető el, ha végrehajtásában az érdekelt szervek… összehangoltan és hatékonyan közreműködnek, és maguk az érintettek is részt vesznek a társadalomba való beilleszkedésük elősegítésében… Az orvosi rehabilitáció a gyógykezelés és gondozás egyik részfeladata. Olyan módszer, amit minden és bármely szakághoz tartozó kezelőorvosnak ismernie és alkalmaznia kell, legalább olyan szinten, hogy igénybe tudja venni a megfelelő egészségügyi intézményt, vagy szakembert.” /11/

Az előbbi gondolatmenetet folytatva rámutatnék arra, hogy nemcsak az orvosi területen, hanem egyéb szakterületen dolgozó rehabilitációs szakemberek /rehabilitációs szakmérnök, szociális szakemberek, jogi, államigazgatási szférában dolgozók, gyógyászati segédeszközök rendelésével, fejlesztésével foglalkozók, stb./ ilyen irányú ismeretei is szükségesek, hogy megfelelő helyre irányíthassák a beteget, vagy fogyatékkal élőt. De minden szakterületen a rehabilitációval foglalkozók jó, ha tájékozottak az egyéb részterületeket illetően.

2.2. A sikeres rehabilitáció feltételei

A rehabilitáció első lépése az állapotfelmérés. Ennek mindig több területre kell irányulnia.

Ezek a következők:

· Mentális és fizikai állapot

· Családi, társadalmi és munkahelyi környezet

Megvalósításához szükséges:

· Megfelelő infrastruktúra, tárgyi feltételek

· Jól képzett szakemberek együttműködése

· Komplex szemléletmód

A rehabilitálandó személy állapota, szűkebb és tágabb környezete

Nagyon sokszor az előző pontnál említett feltételek megléte esetén sem érhető el sikeres helyreállítás, ha a pszichés állapot nem kontrollált. Azért kiemelkedő fontosságú ez a tény, mert az eredményes gyógyulás, fejlesztés alapja a jó mentális állapot. Mivel az emberi szervezet egészét, így organikus állapotát, betegségek kialakulását, és gyógyulását pszichológiai /érzelmi, értelmi, akarati stb./ szempontból alapvető cselekedeteit az agy, a központi idegrendszer irányítja, ezért ennek állapota alapvető befolyásoló tényező a fejlesztés irányában. A társadalomban azonban még mindig nem kap elég nagy hangsúlyt ez a tényező, sem a szakemberek, sem pedig a laikusok között.

A pszichiátria és pszichológia, mint tudományág, és ennek alkalmazása, preztizsét tekintve az utóbbi évtizedek fejlődése ellenére nem kellően elismert. Sőt vannak olyan nézetek is, főleg a köznapi emberek körében akik egyenesen szégyellnivalónak tartják egy ilyen szakember segítségének igénybevételét.

Azonban szinte minden betegségtípusnál, vagy fogyatékossági formánál megfigyelhető, az átmeneti, vagy hosszantartó pszichés visszaesés, mely gátolja a fejlesztést. Dr. Hárdi István is felvetette a kérdést. „… Mennyire motivált a beteg a rehabilitációban? Mennyire akar a maga teljességében gyógyulni? Mennyire működik együtt gyógyítóival? Mennyire teszi teljessé az elért eredményeket? …a sikeres rehabilitáció ennek az önállóságnak a fizikai alapjait teremtheti meg, de erre a betegnek magának is törekednie kell. Sajnos nem egyszer a trauma okozta infantilis regresszió függő helyzetben, tartja a beteget… a rehabilitáció akadálya lehet a munkahelyre visszatéréstől való félelem.” / 11 /

Az előbbiekben idézettek jól mutatják, hogy az esetek többségében a pszichés támogatás nagyon fontos, a környezet részéről, hogy élni-gyógyulni akarjon a beteg vagy fogyatékkal élő ember. Előfordulhat, úgy érzi ebben az állapotban Ő, már úgy sem tud oly módon élni, mint a trauma bekövetkezése előtt. Ez a depresszió enyhébb formáitól a legsúlyosabb formákig vezethet. Az értéktelenség, kiszolgáltatottság a tehetetlenség érzése gátló tényező. Ezért fontos a látens képességek, adottságok, megkeresése abban az esetben, ha az érintett személy eddigi életvezetése nem folytatható tovább. Itt nagy szerepe lehet az ergoterápiának amelyről, még később szó lesz. Fontos, hogy ne külső körülmények kényszerítő hatására alakuljon ki az aktivitás, hanem belülről fakadó igényként lépjen fel. Az un. coping stratégiák megtanulása, mely a megváltozott életkörülményekhez történő alkalmazkodást segíti elő, fontos lehet az egyén vagy környezete számára, a „gyászmunka” pozitív tendenciájának.

Itt nagy szerepet kaphatnak a pedagógiai, pszichológiai, pszichiátriai tudományágak ismerete a szakemberek részéről.

Mivel itt egy alapvetően új helyzetben kell „feltalálnia” magát az érintettnek, nagyon sokszor már a stressz okozta helyzet előtt meglévő pszichés, és fizikai állapota, személyiségjegyei, IQ szintje, társadalmi-munkahelyi-családi környezete, képesítése is meghatározhatja, hogy a megváltozott helyzethez milyen módon tud alkalmazkodni.

Nagy szerepet játszhatnak a kreatív személyiségjegyek, mert most egy tanulási folyamat részévé válik az illető, ha akarja, ha nem. Mivel a gyógyulni nem akaró beteg sem kerülheti el környezete pozitív, vagy negatív visszajelzéseit, így sok esetben ez is késztetheti gondolkodásmódjának megváltoztatására. Bizonyára itt is előfordul, hogy egyes esetekben semmilyen hatás sem érhető el, és bizony ez végzetes eredménnyel is járhat /szuicidium/.

Ezért minden lehető eszközt meg kell ragadni a szakembereknek és a családnak annak érdekében, hogy ez elkerülhető legyen.

Ezért fontos lehet a laikusok, családtagok számára tájékoztató kiadványok elkészítése, a társadalmi szinten szervezett programok megvalósítása /Pl.REHA Hungary/, a médiák bevonása ebbe a munkába, és a területet érintő szakmai képzések-továbbképzések megszervezése, a kutatások fejlesztése.

A pszichés állapot mellett fontos tényező lehet a rehabilitálandó személy trauma előtti állapota. Egy jó állóképességű, eredetileg egészséges fiatalabb korosztályú /max. 55-65 éves korig/ egyén állapotjavulásának nagyobb lehet az esélye, mint aki már valamilyen alapbetegségben szenved, vagy idősebb korosztályba esik, esetleg alkatilag eleve gyenge. Persze ez alól is lehetnek kivételek.

A kisebb mértékű sérülés, betegség, és a szövődmények, elkerülése a felépülést gyorsíthatja, ellenkező esetben megnő a kockázata annak, hogy lassítja, vagy az állapot stagnál, netán visszaesik.

Dr. Hárdi István a munkahelyi visszatéréstől való félelem rámutatásával, átgondolásra késztet az okok felkutatására. /11/ Ez nagyon sokszor a mai társadalomban élők negatív szemléletmódját tükrözi.

Lényege az össztársadalmi környezet a család pozitív hozzáállása, amelynek támogatottságát, biztatását megélő személy aktívabbá tehető. A pszichiáter, pszichológus alapvetően hozzájárulhat ebben a helyzetben családterápiás, pszichoterápiás, vagy egyéb módszerek alkalmazásával a fejlesztéshez, gyógyításhoz.

A Magyar Pszichiátriai Társaság 1999-es Vándorgyűlésén Dr. Erdős János és Dr. Erdős Márta elmondta, hogy Pszichiátriai Rehabilitációs Osztályukra, nagyrészt a mozgásszervi betegségben szenvedők kerülnek. Ennek indikációja általában a nem kielégítő compliance. Az osztályon belgyógyász, reumatológus és pszichoterápiás szakember által alkotott team különböző módszerek alkalmazásával családterápiát alkalmaz. Ugyanitt hangzott el Dr. Kurimay Tamás részéről, hogy a családterápia az egyetemi oktatásban is jelentős szerepet játszik, és a klinikai gyakorlaton kívül is nagy igény mutatkozik ezzel kapcsolatban. / 10 /

A társadalmi és munkahelyi környezet sokat tehet az állapot javítása érdekében. Az Erőforrás Alapítvány United Way Magyarország 2001-ben végzett közvélemény-kutatást végzett. Eredménye szerint, a megkérdezettek 70 %-a úgy gondolja, hogy a család feladata a fogyatékossággal élőkről való gondoskodás, csak 38% gondolta úgy, hogy feladata a környezetében lévő személy támogatása, 74% hátrányosnak ítélte helyzetét az oktatásba-képzésbe történő felvételnél, és csak 22% gondolta úgy, hogy dolgoznia kellene. A munkaadók 66%-a alkalmazna fogyatékkal élőt, 71% ugyanannyi fizetést adna mint az ép munkavállalónak. 60% nem hallott még az esélyegyenlőségi törvényről. / 6 /

Ez a reprezentatív felmérés nagyon jól mutatja a társadalmi tudatformálás szükségességét. Az elmúlt 10-15 év nagyon sok előrelépést hozott ezen a területen, és ebben az Unióhoz történő csatlakozásunk is nagy szerepet játszott. Azonban még mindig nagyon sok feladat vár megoldásra. A munkaadók ugyan alkalmaznának fogyatékkal élő személyt, de nem gondolják túl sokan azt, hogy dolgozniuk kellene. Tudatosítani kellene az állampolgárokban, hogy a foglalkoztatás nemcsak a megélhetés, vagy pénzkereseti lehetőség miatt fontos. A sérültek foglalkoztatásának terápiás szerepe is van. Ebben megjelenik az alkotás, a szükségesség, a fontosság nagyszerű érzése, és a teljes elszigetelődés is enyhíthető, vagy megszüntethető. A mai információs társadalom /internet, WAP, mobiltelefon stb./ még erre annak is lehetőséget kínál, aki egyébként teljesen a lakáshoz van kötve. De ugyanez érvényes a tanulásra.

A munkaadók nagy része, még ma is inkább a Rehabilitációs Alapba fizeti be adójának meghatározott összegét, minthogy a jogszabály által előírt számú csökkent munkaképességű személyt alkalmazzon. A munkaerőpiacon nagyon sokszor találkozunk azzal a problémával, hogy ilyen személyt nem képzettségének megfelelő munkakörben, és nem ennek megfelelő bérért alkalmaznak. Ebből is látszik, hogy nem elegendő a jogi és financiális ösztönzés. Szükséges a munkaadók emocionális, humanitárius jellegű szemléletének kialakítása. Nagyon fontos, hogy a sérült ember, mint munkavállaló úgy vegyen részt a nyílt munkaerő piacon, hogy tanuljon meg harcolni érdekeiért. Ehhez mindkét fél gondolkodásmódjának megváltoztatására és társadalmi szinten történő összefogásra van szükség.

Az utóbbi években ennek érdekében az ország vezetői, és civil szervezetek részéről történtek próbálkozások. A munkaerő-piaci érvényesülés és a tudatosság növelése érdekében a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium kiadott két kiadványt. Az egyik az ENSZ Munkaügyi Szervezetének az ILO-nak az egyezménye, mely a „Fogyatékossággal Élő Emberek Foglalkoztatásáról” szól. A minisztérium másik kiadványa az ENSZ a „Fogyatékossággal Élő Emberek Esélyegyenlősége”. Ami nagyon jó, hogy mindkettő megjelent értelmileg korlátozott, és vak emberek számára is olvasható Braille formában./4, 5 / Mind több ilyen sajtótermékre lenne szükség. A Támogató Szolgálat az információk ilyen jellegű közvetítését is felvállalhatja a társadalom különböző területein, mind az érintettek, mind, pedig az intézmények, munkáltatók felé. Ezek gyakorlati megvalósításában, pedig tanácsadó szerepet játszhat.

A Támogató Szolgálatok a foglalkoztatás területén nagyon sokat tehetnek a hátrányos helyzetű személyek munkaerő-piaci érvényesülése érdekében. Több ilyen intézménynek van már munkaerő-közvetítő irodája.

A Motiváció Alapítvány is üzemeltet ilyen irodát. Itt a következő szolgáltatások vehetők igénybe:

· Munkaerőpiaci és foglalkoztatási információnyújtás: itt az aktuális állásajánlati, képzési lehetőségekről, a foglalkoztatást elősegítő támogatásokról, az ezzel kapcsolatos jogi háttérről, kaphatnak információt a munkavállalók.

· A munkaadók számára történő információnyújtás a munkaadók pozitív hozzáállásának befolyásolására, a munkaadók és munkavállalók közti feszültségek oldására, a munkaadók által felvehető támogatások ösztönzésére, megfelelő munkakörülmények kialakítására irányul.

· Munkatanácsadás: itt kerül sor, az egyén munkavállalási motivációjának, képességének, készségeinek, adottságainak munkavállalást akadályozó tényezők feltárásának, felmérésére, és a megoldást segítő tervek kidolgozására.

· Mindezt pszichológiai tesztek felvétele segíti. /3 /

Ez egy jó példa arra, hogy a foglalkoztatási rehabilitációnál érvényesülnie kell az állapotfelmérésnek, a munkaerőpiac szereplőivel történő együttes foglalkozásnak.

E területen szükségszerű a munkapszichológusok részvétele, akiknek létszáma országos viszonylatban még mindig kevés. Ezek a szakembereknek nagy szerepük van abban, hogy megállapítsák, hogy a sérült munkavállaló szegregált, vagy integrált munkakör elvégzésére alkalmas-e, és milyen munkakörre. Elengedhetetlen még a munkavállalás előtti komplex orvosi vizsgálat, amely szintén sokat segíthet abban, hogy a foglalkoztatás a sérült ember és a munkaadó számára pozitív „élményként” jelenjen meg. Ezen kívül említést érdemel, az un. hivatás gondozók /supervisor/ akik a munkavállalás egész folyamatát végigkísérhetik, megfelelő után követéssel támogathatják a munkavállalót. Sokkal több célfoglalkoztatást ellátó munkahely kellene, és olyan jellegű ösztönzőrendszer kialakítása, hogy az integrált foglalkoztatás is szélesebb körben elterjedjen. A célcsoport azon tagjai számára, azonban akik sem szegregált sem pedig integrált munkahelyen nem helyezhetők el, új lehetőségeket kínál a távmunka bevezetése, és a jelenleg itt tapasztalható fejlődés. Fontos, hogy az ehhez szükséges különböző tárgyi eszközök megszerzésére kiírt pályázatokra, és az ilyen jellegű munkalehetőségekre felhívják az érintettek figyelmét.

Azonban ehhez a megfelelő tárgyi, környezeti feltételek fejlesztése is szükséges. A munkahelyek között, ma még mindig hiányt szenved a megfelelő munkabiztonsági körülmények megteremtése, vagy betartása, a speciális munkaeszközök biztosítása. Ennek egyik oka az anyagi háttér. A jelenlegi pályázati lehetőségek új utat nyithatnak ennek a területnek a fejlesztésére. Azonban arra is van példa, hogy a megfelelő pénzösszeg esetén sem járnak el kellő gondossággal, és keményen fogalmazva inkább csak a rokkant személyek foglalkoztatásával együtt járó állami támogatások, és egyéb pénzforrások miatt hoznak létre ilyen munkahelyet. Az ezzel együtt járó kötelezettségek alól azonban igyekeznek kibújni.

Tárgyi és személyi feltételek

Mindenekelőtt fontos, hogy rámutassak arra, hogy elsősorban a környezet, amiben él a hátrányos helyzetű vagy rokkant személy, az teszi akadályozottá a különböző mindennapi tevékenységek elvégzésében. Ma az emberek nagy része ennek ellenkezőjét gondolja. Azonban nagyon sokszor a rokkantság a társadalmi élet hiányosságai miatt alakul ki /pl. nem megfelelő munkabiztonság, környezetszennyezés, stb./. Ezeknek az egyéneknek, ugyancsak emiatt nincsenek meg a megfelelő feltételek az ép társaikhoz hasonló életre. /Nincs akadálymentes környezet, anyagi támogatottságuk kevés, foglalkoztatásuk nem megfelelő stb./.Tehát a hibát nem elsősorban a célcsoportban kell keresni, hanem magában a környezetben. A személyes és környezeti tényezők meghatározzák a kóros egészségi állapotú személy funkcióképességét.

Ahhoz, hogy a rehabilitáció kellőképpen megvalósulhasson, különböző eszközökre, akadálymentes környezetre van szükség. E nélkül elképzelhetetlen e területen a mai multidiszciplináris tudományágak kutatásainak gyakorlati alkalmazása.

A tárgyi feltételek biztosításánál fontos, hogy olyan kommunikációs csatornákon történjen az információnyújtás, amelyek biztosítják az ezekhez történő akadálymentes hozzáférést az élet minden területén.

A számítógép, és internet, elterjedésével, a különböző intelligens technológiák kifejlesztésével, új utak nyíltak meg a fogyatékossággal élők előtt. Az, ami az ép emberek számára a kényelmet, a luxust jeleneti, az ennek a csoportnak az életet, a mind önállóbb életvitel lehetőségét teremti meg.

Ezeknek a lehetőségeknek az alkalmazásával az akadálymentesség hatékonyabban érvényesíthető, és a Támogató Szolgálat nagymértékben elősegítheti eenek biztosítását, fejlesztését. Erre a következő területeken van szükség:

· Önellátás területén: az akadálymentes otthon megteremtése építészeti, ergonómiai megoldások alkalmazásával, ezek továbbfejlesztésével, gyógyászati segédeszközök, a számítógépes technikák /pl. vakok, vagy értelmileg sérültek számára készített programok, honlapok/ alkalmazásával. Már nagyon sok helyen ez megvalósításra került.

· A munkahelyeken az előbb felsoroltak alkalmazásával

· Az akadálymentesség elvének alkalmazása a környezet egyéb területein /középületek, közterületek, közlekedési eszközök, egészségügyi intézmények/.

A Támogató Szolgálatok rehabilitációra irányuló tevékenységénél fontos a megfelelően képzett szakemberek együttműködése. Itt nemcsak a Szolgálatban dolgozók képzettsége fontos, mert az egyéb az együttműködésben résztvevő intézmények alkalmazottainak is valamilyen szinten érteni kell a rehabilitációhoz. Itt még további fejlesztésre, képzésre van szükség. A szakértelem mellett azonban az empátiás készség is elengedhetetlen tényező lehet.

Mindemellett lényeges dolog a rehabilitációval foglalkozók életminőségének figyelemmel kísérése. Ma még kevés munkahelyen gondolnak arra, hogy a kiégés veszélye itt is fenyeget. Ezért megfelelő szervezettséggel szükséges a pihenőidő, a szabadidő lehetőségének megteremtése. Sőt olyan fejlesztő tréningek alkalmazására is sort kell keríteni, amely új lendületet adhat a rehabilitációval foglalkozónak munkája során. /Jó példa erre a Bálint-csoport/ Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat is szervez sérült személyekkel foglalkozók számára „kiégési tüneteket megelőző tréning”-et

Rehabilitációs team és komplex szemléletmód

Dr. Szalay Mária szerint: „Az ember több mint szomatikus működéseinek összessége, mégpedig pszichikus folyamatival nemcsak több, hanem lényegében más is: individuális, pszichoszomatikus működési egység, amely önmagával és környezetével való aktív kapcsolatban, kölcsönhatásban fejlődik…” „hiszen Hippokratész is megkívánta már kora orvosaitól, hogy az egész emberrel foglalkozzanak és ne a betegséget, akarják gyógyítani.”/11/

A fejezet összefoglalásaképpen szeretnék rámutatni arra, hogy a rehabilitáció egy nagyon összetett és bonyolult folyamat, mely csak a megfelelő szakemberek együttgondolkodása, együttműködése során érheti el célját.

Továbbá ezt egy olyan szakmai csoportnak kell végeznie, akik a 2. 1. pontban körülírt különböző területeken megfelelő hozzáértéssel rendelkeznek, és a rehabilitációnak, mint multidiszciplináris területnek az ismeretanyagával, legújabb kutatási eredményeivel.

Prof. Dr. Kullmann Lajos hangsúlyozza az orvosi rehabilitáció teammunkában történő végzését. Rámutat arra, hogy a kórházakban nem ismerhetik a beteg eredeti környezetét. „Ezért és mert intézményekben eddig egyetlen országban sem tudtak minden rehabilitációs szükségletet kielégíteni, az EVSz kifejlesztette a lakóközösségi rehabilitációs szolgáltatások koncepcióját…A lakóközösségi rehabilitációs szolgáltatások hasonló teamtagokat feltételeznek, mint amit a vizsgálatokkal kapcsolatban már felsoroltunk…A lakóközösségi orvosi rehabilitáció a rehabilitáció egyéb szakaszaihoz /foglalkozási, szociális, stb./ ugyancsak közösségi szinten jól kapcsolható.”/ 7 /

Véleményem szerint mindennek a megvalósítására nagyon jó lehetőséget szolgáltat a Támogató Szolgálat, mely a jogszabályban előírt kötelező alapfeladatain túl egy ilyen tevékenység színtere lehet.

Irodalom:

1. Magyar Értelmező Kéziszótár Budapest Könyvmíves Könyvkiadó

2. Jogforrások: Törvények, rendeletek

3. Zalabai Péterné:Tájékoztató Füzet Motiváció Alapítvány Budapest 2001.

4. ENSZ Alapvető Szabályai a fogyatékossággal élő emberek esélyegyenlőségéről Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium Budapest 2003

5. ENSZ Háromoldalú Egyezményei a fogyatékossággal élő emberek foglalkoztatásáról Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium Budapest 2003

6. A fogyatékos emberek Európába mennek MEOSZ Budapest 2003

7. Katona Ferenc és Siegler János: Orvosi Rehabilitáció MEDICINA Könyvkiadó Bp. 1999.

8. A funkcióképesség, fogyatékosság és egészség nemzetközi osztályozása ENSZ 2001.

9. Folyóirat: Gyógyszereink Országos Gyógyszerészeti Intézet Budapest 2003. 5-6. szám

10. Magyar Pszichiátriai Társaság Vándorgyűlése teljes absztrakt gyűjteménye1999.

11. A rehabilitáció Alapproblémái A Szociális Munka Alapítvány és a Magyar Pszichiátriai Társaság Középmagyarországi Tagozata közös -1994. október 27-28-29-én Ábrahámhegyen volt- munkaértekezletének anyaga Budapest 1996.

A Szociális Munka Alapítvány Kiadványa

Bemutatkozó | femina.hu - Ízig-vérig nőknek!

Bemutatkozó | femina.hu - Ízig-vérig nőknek!