AKADÁLYMENTESÍTÉS, REHABILITÁCIÓ, ÉLETMINŐSÉG

Biofotonikus scannerrel vérvétel nélkül méri a szervezet antioxináns szintjét

2008-11-09T03:57:00.000-08:00

Nuskin.com

A felfedezés, forradalmasítja az egészségügyi tevékenységet. Az USA Utah Egyetemén hosszú kísérletezés után jött létre ez a gép. Ennek eredményeképpen Nobel-díjat kapott. A szervezet antioxidáns-szintjét méri. Ezen kívül a cég 2005. 2006. és a 2007. évben megkapta az üzleti életben az Oscar-díjnak megfelelő elismerést is. 2004-ben a Microsoft-ot jutalmazták ezzel. A cégnek amely az egész világon egyre nagyobb teret hódít, semmilyen pénzügyi hitele soha nem volt, és ma sincs, ezért egy olyan díjban részesült, mely a világon csak kb. tíz cégnek van. A NusKin cég már több hatalmas céget is felvsárolt, többek között a Pharmanex-et. Tervben van még több egészsgügyi és wellnes, valamint étrendkiegészítő cégek felvásárlása.

A kutatóknak hatalmas pénzösszeg áll rendelkezésére a kísérletezéseikhez, olyannyira, hogy van egy programjuk, mellyel elkezdték az éhező gyerekeket etetni, és annyi pénzt adnak erre a célra, hogy falvak lakosai menekülnek meg az éhhaláltól. A magyarországi képviselők is ezt teszik, sőt már hazánk egy-egy intézményében is elkezdték az adományozást oly módon, hogy havi jövedelméből minden dolgozó egy bizonyos összeget erre a célra a juttat el a rászorulóknak. Ezt meg is tehetik, mert fizetéseik nem éppen a szegény emberek jövedelméhez hasonlíthatóak. Kutató orvosaik alkalmazottként dolgoznak, szemben a mai étrendkiegészítőket gyártó cégekkel, ahol egyúttal eladást is végeznek az orvosok. Az Utah Egyetem új eredményeit, elküldik a többi Amerikában lévő egyetemnek ellenőrzés céljából, és ha ők is jóváhagyják, valamint a humán kísérletek is egyértelműen megfelelő eredményeket mutatnak, csak akkor adják a betegeknek. Így történt ez a napokban felfedezett új enzimmel, mely a bőrben van jelen, és meggátolja az öregedést. Ezt a hírt a fentebb említett folyamat lezáródását követően, ugyanazon a napon, és másodpercben közölték az összes TV-csatornával, melyek azonnal egy időben adták a hírt. Ez azért minősül világszenzációnak, mert ennek az enzimnek a működését tovább kutatják, és a belső szervekben történő hatékonyságát is fel akarják térképezni. Ennek eredményei alapján tudnak olyan hatóanyagokat gyártani, mely az élet meghosszabbítását szolgálja. A kutatók célja, melyet nem is titkolnak, az élet meghosszabbítására tett kísérlet. Az említett enzim, ehhez adhat biztató lehetőségeket.

A közelmúltban jutott el hazánkba is Biofotonikus Scanner , és a cég munkatársai kérésre elmennek bárkihez méréseket végezni, mely egyedülálló módon vérvétel nélkül történik, és egy lézerfény, mely a gépben működik a kéz bőrének, illetve a szöveteknek a vizsgálatát végzi. Ez azért jobb módszer mint a vérvizsgálat, mert a közvetlenül a szervezetbe jutott anyagok helyett, a szövetek állapotát méri. Majd ezek a szövetekhez eljutnak és beépülnek, több nap, vagy hét alatt. Tehát azt, hogy beépült-e valami a testrészeinkbe, vagy bejutott ugyan a vérbe de el is távozott a felszívódás hiánya miatt, ezt a scannarvizsgálat tudja kimutatni. Az eredmények alapján ajánlanak a cég által kifejlesztett étrendkiegészítőt. Ennek a megfelelő ideig történő szedése után ismételten kontrollméréseket végeznek. A termékeik között van egy olyan galvánárammal működő gép, melynek működése, nem azonosítható a kozmetikusok hasonló gépeihez. Ehhez tartozik speciálisan kifejlesztett zselék, és krémek - megjegyzem először ilyen Madonnának volt- melyek valóban megszüntetik a ráncokat. Abban az esetben, ha a mérés nem mutat javulást, visszafizetik a termék árát. Mivel műszer több millió forintba kerül, így egyelőre az egészségügyben csak a SOTE kapott kutatási célokra. Más orvosok a scanner operátorokkal együtt dolgoznak. Jelenleg kb. 40-50 gép van az országban. A terv az, hogy itt is több száz gépet szeretnének elhelyezni, többek között az orvosi rendelőkbe is.

Tudatosan nem az orvosoknak adták oda legelőször terjesztési célra a mérőműszert hanem üzletembereknek, mert úgy gondolták, az orvosok általában a gyógyításhoz értenek, és nem az üzlethez, másrészt nem akarták, hogy a gyógyszergyárakkal ezen az úton bármiféle kapcsolatba kerülhessen a szerkezet, és a kikísérletezett anyagok, melyeket meg lehet vásárolni, rossz eredmények esetén. Arról, hogy miért nem akartak a gyógyszergyártókkal együttműködni? A gyógyszerpiac üzleti része mindenki előtt ismert. Vajon ha bemegy egy gyártó cég igazgatója milyen statisztikát néz meg reggel először? Azt hogy hányan gyógyultak meg a gyógyszerétől? Vagy azt, hogy a tőzsdén hogy állnak a cég részvényei? A befektetők melyik eredményt veszik figyelembe ahhoz, hogy megtartsák jelenlegi pozíciójában? Kérdések melyekre megvannak a válaszok? Kicsit át kell kutatni az Internetet, ahol talán mindenre fény derülhet.
Ezzel, és a kutatásokkal kapcsolatban, a közelmúltban történt velem valami, amelyen ma már csak nevetni tudok, bár nem olyan vicces. Nemsokára meg fogom írni a Nemcsak vicces viccek című blogomban.

A rehabilitáció területei, és célcsoportjai

2008-10-21T00:27:00.001-07:00

A rehabilitációnak több részterülete is van, ezek közül a legalapvetőbbek:

· Orvosi

· Pedagógiai

· Foglalkoztatási

· Szociális rehabilitáció

· Jogi

De ezen kívül mára kialakultak egyéb területei is, a különböző társadalmi berendezkedésű államokban zajló változások hatására. Így létezik például az épület, vagy városrehabilitáció, mely nagyon fontos lehet az akadálymentesítés területén, és a többi rehabilitációs formának alapja lehet.

A rehabilitációs tevékenységet alapvetően az alábbi csoportok fejlesztésénél alkalmazzák:

· Különböző megbetegedésekben szenvedők

· Látássérültek /vakok, és gyengénlátók/

· Hallássérültek /siket, néma, vagy mindkettő együttesen, beszédzavarokkal küzdők/

· Mozgássérültek /organikus eredetű, vagy funkcionális eredetű/

· Értelmileg-, vagy mentálisan sérültek /enyhe-, súlyos-, vagy középsúlyos értelmileg sérült, különböző pszichiátriai, és organikus ideggyógyászati sérültek/

· Halmozottan sérültek / akiknek a fentiek közül legalább 2 fogyatékossága van/

· Autisták /az Esélyegyenlőségi Törvény jelenleg külön csoportba sorolja őket/

Szükségesnek találom azonban, a ma több helyen használt, az Egészségügyi Világszervezet értelmezését is bemutatni, amelyen végighúzódik e tevékenység. Ezek a stádiumok egymásra épülő állapotok remisszióját jelzik. Azonban nem biztos, hogy ezek minden esetben egymást követő események. Mivel egy balesetből bekövetkezett elkerülhetetlen amputáció nem feltételezi bizonyos betegség rövidebb, vagy hosszabb ideig tartó fennállása miatt szükséges. Egy teljesen összeroncsolódott végtag amputálásakor azonnal kialakul a rokkantság. Azonban előadódhat olyan eset is, amikor bizonyos betegség /egy végtag apró sérülése majd később a beteg szervezetében létrejött szeptikus állapot kórlefolyása során a vérben kialakult nyolcas faktor hiány/ többszöri feltáró műtétek eredménytelensége miatt indikálja az amputációt. Itt már a betegség állapotát követi a károsodás, majd a rokkantság.

Betegség

Károsodás

Fogyatékosság

Rokkantság

Prof. Dr. Kullmann Lajos szerint:

· „Károsodás /impairment/ időszakos, vagy állandó anatómiai, élettani, vagy pszichológiai veszteséget vagy rendellenességet jelent./ pl. sérült testrész, amputált végtag, beszűkült légzésfunkció, szorongás/.A károsodás tehát a biológiai működés zavara.”

· „A fogyatékosság /disability/ az ember normális érzékelő, mozgási, vagy értelmi funkcióiban /pl. járás, tárgyak mozgatása, látás, beszéd, a környezettel kapcsolattartás/ szükséges képességek részleges, vagy teljes, átmeneti, vagy végleges hiányát jelenti. A fogyatékosság tehát a speciálisan emberi /humán/ funkciók zavara.”

· „A rokkantság /handicap/az egyén kora, neme és társadalmi szerepe szerint elvárható mindennapi tevékenység /pl. önfenntartás, társas kapcsolatok, tanulás, keresőképesség, szórakozás/ tartós akadályozottsága. A rokkantság tehát az embernek, mint társadalmi lénynek a társadalmi szerepeiben, funkcióiban bekövetkező zavara.”

„A károsodás, fogyatékosság, rokkantság /hátrányos helyzet/ értelmezése” című írásában felhívta a figyelmet arra, hogy az értelmezés megváltoztatására törekednek. / 7 / Ezt az EVSz 2001-ben elfogadta „A funkcióképesség, fogyatékosság, és egészség nemzetközi osztályozása”-át /FNO/ amely már új meghatározásokat alkalmaz. / 8 /

KÓROS EGÉSZSÉGI ÁLLAPOT

/rendellenesség vagy betegség/

Testi funkciók és struktúrák

Tevékenységek

Részvétel

Környezeti tényezők

Személyes tényezők

Itt már a kontextuális tényezők, mint a környezeti és személyes tényezők meghatározó szerepének hangsúlyozása történik, melyek kölcsönhatásban vannak egymással. E kettő együttesen hatással van a többi tényező súlyosságára, formájára, minőségének módjára.

Az itt leírt egész folyamat feltételezi a folyamatos rehabilitációs tevékenységet, mivel ezzel megelőzhető az állapot rosszabbodása. Ehhez azonban a háromszintű prevenció megléte is szükséges.A primer a szekunder és a tercier prevenció azonban ugyancsak nem biztos, hogy időintervallumban egymást követően kerülnek alkalmazásra. Ha az előbb említett esetet nézzük, az elsődleges prevenció a beavatkozás során, már a másodlagos prevenciót is feltételezi, a megfelelő sterilitás biztosításával, a haemeostasis és hemokultura ezzel egyidőben történő értékelésével, amely lehetőséget biztosít például a műtéti beavatkozásra, a sepsis, és a szerzett nyolcas factor hiány együttes kezelésére. Azonban a betegség, károsodás, fogyatékosság, rokkantság kialakulása, és az elsődleges, másodlagos, harmadlagos prevenció időben egymást követő egymásra épülő folyamatként is megjelenhet. Egy mentális, vagy egyéb szervi megbetegedés /pl. daganatos, vagy keringési rendszert érintő megbetegedés/ folytán előbb károsodás alakulhat ki egy vagy több szervben, amely például szövetek, szervek eltávolítása esetén fogyatékossághoz, majd rokkantsághoz vezethetnek. Itt nagy jelentőségű lehet a megelőzésben a felvilágosító tevékenységnek, a betegség korai felismerésének, vagy az állapot romlás elkerülése érdekében a beteg statusának folyamatos figyelemmel kísérésének, kezelésének, tájékoztatásának. Ebben nagy segítséget nyújthat a Támogató Szolgálat /a háziorvosok bevonásával/ mind a beteg, mind, pedig a szakemberek számára tartott felvilágosító, továbbképző előadások megszervezésével, tájékoztató brossúrák kiadásával. Azonban itt nagy hangsúlyt kell fektetni arra, hogy laikusoknak, vagy szakembereknek szól a tájékoztató előadás, vagy kiadvány. Mindenképpen elkerülendő az öndiagnosztizálás, vagy öngyógyszerelést sugalló tájékoztatás, mivel ez egyrészt egészségkárosító lehet, másrészt a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. Törvényt sértheti olyan esetben, ha az orvosi vényre kiadható gyógyszert reklámoz, vagy biztos gyógyulás képzetét kelti valamilyen készítmény. Ilyen esetekben a Fogyasztóvédelmi Felügyelőségnél lehetőség van reklám-felügyeleti eljárás kezdeményezésére. Ma a médiákban a gyógyszerek vagy gyógyhatású készítmények, táplálék-kiegészítők rehabilitációs eszközök reklámozása igen elterjedt. Továbbá a gyártók érdekei sokszor nem egyeztethetők össze a korrekt egészségügyi tájékoztatással. A Gyógyszereink 2003. 5-6. számában több negatív példát is találunk ilyen esetekre, Abádiné Erdei Ildikó dr. gyógyszerreklámozással kapcsolatos szakhatósági véleményekről szóló írásában. / 9 /

A mai össztársadalmi gyakorlatban azonban a fent említett gyakorlat együttes jelenléte még sok helyen hiányt szenved. Ezért e terület további fejlesztésre szorul, amely hosszú éveket, vagy évtizedeket és küzdelmet jelenthet a szakemberek számára. A társadalmi tudatformálás, a képzés-továbbképzés, az együttműködés a szakma és az érintettek között, lehetőséget biztosíthat erre.

Fentieket összegezve, a Támogató Szolgálat a legalapvetőbb tevékenységi körök /személyi segítés, információ nyújtás-tanácsadás, szállító szolgálat/ végzésével nagymértékben javíthat, az un. kontextuális tényezőkön.

A jogi háttér taglalásánál látható volt, hogy a Támogató Szolgálat három kötelező alapfeladatán túl, további, a -helyi sajátosságok által meghatározott- egyéb szolgáltatásokat nyújthat, különböző programokat szervezhet.

Ezeknek tulajdonképpeni célja az érintett személy bevonása a rehabilitációs tevékenységbe, és a megfelelő munkaképesség, és életminőség helyreállítása.

Ennek függvénye a beteg, vagy rokkant személy motiváltsága. Továbbá a megmaradt képességek, készségek, adottságok szintjének, különböző vizsgálatok útján történő megállapítása. Az egyénre szabottan elkészített rehabilitációs terv alapján az érintettel együttműködésben a kitűzött cél lehetőség szerinti elérése.

Ez egy komplex látásmódot és együttműködést igényel a szakemberek részéről, megfelelő tárgyi feltételeket, /pl.gyógyászati segédeszközök, akadálymentes környezet/ olyan személyi feltételeket, amelyek hatékonyan biztosíthatják a rehabilitáció sikerességét, továbbá az érintett személy, vagy környezete alkalmasságát, pozitív hozzáállását a fejlesztéshez, mely előfeltétele a sikeres rehabilitációnak.

Tehát a rehabilitáció két alappilléren nyugszik, az egyik a szakmai ellátórendszer, a másik az érintett személy indivíduma környezetével együtt.

Dr. Mosolygó Dénes szerint: „Eredmény csak akkor érhető el, ha végrehajtásában az érdekelt szervek… összehangoltan és hatékonyan közreműködnek, és maguk az érintettek is részt vesznek a társadalomba való beilleszkedésük elősegítésében… Az orvosi rehabilitáció a gyógykezelés és gondozás egyik részfeladata. Olyan módszer, amit minden és bármely szakághoz tartozó kezelőorvosnak ismernie és alkalmaznia kell, legalább olyan szinten, hogy igénybe tudja venni a megfelelő egészségügyi intézményt, vagy szakembert.” /11/

Az előbbi gondolatmenetet folytatva rámutatnék arra, hogy nemcsak az orvosi területen, hanem egyéb szakterületen dolgozó rehabilitációs szakemberek /rehabilitációs szakmérnök, szociális szakemberek, jogi, államigazgatási szférában dolgozók, gyógyászati segédeszközök rendelésével, fejlesztésével foglalkozók, stb./ ilyen irányú ismeretei is szükségesek, hogy megfelelő helyre irányíthassák a beteget, vagy fogyatékkal élőt. De minden szakterületen a rehabilitációval foglalkozók jó, ha tájékozottak az egyéb részterületeket illetően.

2.2. A sikeres rehabilitáció feltételei

A rehabilitáció első lépése az állapotfelmérés. Ennek mindig több területre kell irányulnia.

Ezek a következők:

· Mentális és fizikai állapot

· Családi, társadalmi és munkahelyi környezet

Megvalósításához szükséges:

· Megfelelő infrastruktúra, tárgyi feltételek

· Jól képzett szakemberek együttműködése

· Komplex szemléletmód

A rehabilitálandó személy állapota, szűkebb és tágabb környezete

Nagyon sokszor az előző pontnál említett feltételek megléte esetén sem érhető el sikeres helyreállítás, ha a pszichés állapot nem kontrollált. Azért kiemelkedő fontosságú ez a tény, mert az eredményes gyógyulás, fejlesztés alapja a jó mentális állapot. Mivel az emberi szervezet egészét, így organikus állapotát, betegségek kialakulását, és gyógyulását pszichológiai /érzelmi, értelmi, akarati stb./ szempontból alapvető cselekedeteit az agy, a központi idegrendszer irányítja, ezért ennek állapota alapvető befolyásoló tényező a fejlesztés irányában. A társadalomban azonban még mindig nem kap elég nagy hangsúlyt ez a tényező, sem a szakemberek, sem pedig a laikusok között.

A pszichiátria és pszichológia, mint tudományág, és ennek alkalmazása, preztizsét tekintve az utóbbi évtizedek fejlődése ellenére nem kellően elismert. Sőt vannak olyan nézetek is, főleg a köznapi emberek körében akik egyenesen szégyellnivalónak tartják egy ilyen szakember segítségének igénybevételét.

Azonban szinte minden betegségtípusnál, vagy fogyatékossági formánál megfigyelhető, az átmeneti, vagy hosszantartó pszichés visszaesés, mely gátolja a fejlesztést. Dr. Hárdi István is felvetette a kérdést. „… Mennyire motivált a beteg a rehabilitációban? Mennyire akar a maga teljességében gyógyulni? Mennyire működik együtt gyógyítóival? Mennyire teszi teljessé az elért eredményeket? …a sikeres rehabilitáció ennek az önállóságnak a fizikai alapjait teremtheti meg, de erre a betegnek magának is törekednie kell. Sajnos nem egyszer a trauma okozta infantilis regresszió függő helyzetben, tartja a beteget… a rehabilitáció akadálya lehet a munkahelyre visszatéréstől való félelem.” / 11 /

Az előbbiekben idézettek jól mutatják, hogy az esetek többségében a pszichés támogatás nagyon fontos, a környezet részéről, hogy élni-gyógyulni akarjon a beteg vagy fogyatékkal élő ember. Előfordulhat, úgy érzi ebben az állapotban Ő, már úgy sem tud oly módon élni, mint a trauma bekövetkezése előtt. Ez a depresszió enyhébb formáitól a legsúlyosabb formákig vezethet. Az értéktelenség, kiszolgáltatottság a tehetetlenség érzése gátló tényező. Ezért fontos a látens képességek, adottságok, megkeresése abban az esetben, ha az érintett személy eddigi életvezetése nem folytatható tovább. Itt nagy szerepe lehet az ergoterápiának amelyről, még később szó lesz. Fontos, hogy ne külső körülmények kényszerítő hatására alakuljon ki az aktivitás, hanem belülről fakadó igényként lépjen fel. Az un. coping stratégiák megtanulása, mely a megváltozott életkörülményekhez történő alkalmazkodást segíti elő, fontos lehet az egyén vagy környezete számára, a „gyászmunka” pozitív tendenciájának.

Itt nagy szerepet kaphatnak a pedagógiai, pszichológiai, pszichiátriai tudományágak ismerete a szakemberek részéről.

Mivel itt egy alapvetően új helyzetben kell „feltalálnia” magát az érintettnek, nagyon sokszor már a stressz okozta helyzet előtt meglévő pszichés, és fizikai állapota, személyiségjegyei, IQ szintje, társadalmi-munkahelyi-családi környezete, képesítése is meghatározhatja, hogy a megváltozott helyzethez milyen módon tud alkalmazkodni.

Nagy szerepet játszhatnak a kreatív személyiségjegyek, mert most egy tanulási folyamat részévé válik az illető, ha akarja, ha nem. Mivel a gyógyulni nem akaró beteg sem kerülheti el környezete pozitív, vagy negatív visszajelzéseit, így sok esetben ez is késztetheti gondolkodásmódjának megváltoztatására. Bizonyára itt is előfordul, hogy egyes esetekben semmilyen hatás sem érhető el, és bizony ez végzetes eredménnyel is járhat /szuicidium/.

Ezért minden lehető eszközt meg kell ragadni a szakembereknek és a családnak annak érdekében, hogy ez elkerülhető legyen.

Ezért fontos lehet a laikusok, családtagok számára tájékoztató kiadványok elkészítése, a társadalmi szinten szervezett programok megvalósítása /Pl.REHA Hungary/, a médiák bevonása ebbe a munkába, és a területet érintő szakmai képzések-továbbképzések megszervezése, a kutatások fejlesztése.

A pszichés állapot mellett fontos tényező lehet a rehabilitálandó személy trauma előtti állapota. Egy jó állóképességű, eredetileg egészséges fiatalabb korosztályú /max. 55-65 éves korig/ egyén állapotjavulásának nagyobb lehet az esélye, mint aki már valamilyen alapbetegségben szenved, vagy idősebb korosztályba esik, esetleg alkatilag eleve gyenge. Persze ez alól is lehetnek kivételek.

A kisebb mértékű sérülés, betegség, és a szövődmények, elkerülése a felépülést gyorsíthatja, ellenkező esetben megnő a kockázata annak, hogy lassítja, vagy az állapot stagnál, netán visszaesik.

Dr. Hárdi István a munkahelyi visszatéréstől való félelem rámutatásával, átgondolásra késztet az okok felkutatására. /11/ Ez nagyon sokszor a mai társadalomban élők negatív szemléletmódját tükrözi.

Lényege az össztársadalmi környezet a család pozitív hozzáállása, amelynek támogatottságát, biztatását megélő személy aktívabbá tehető. A pszichiáter, pszichológus alapvetően hozzájárulhat ebben a helyzetben családterápiás, pszichoterápiás, vagy egyéb módszerek alkalmazásával a fejlesztéshez, gyógyításhoz.

A Magyar Pszichiátriai Társaság 1999-es Vándorgyűlésén Dr. Erdős János és Dr. Erdős Márta elmondta, hogy Pszichiátriai Rehabilitációs Osztályukra, nagyrészt a mozgásszervi betegségben szenvedők kerülnek. Ennek indikációja általában a nem kielégítő compliance. Az osztályon belgyógyász, reumatológus és pszichoterápiás szakember által alkotott team különböző módszerek alkalmazásával családterápiát alkalmaz. Ugyanitt hangzott el Dr. Kurimay Tamás részéről, hogy a családterápia az egyetemi oktatásban is jelentős szerepet játszik, és a klinikai gyakorlaton kívül is nagy igény mutatkozik ezzel kapcsolatban. / 10 /

A társadalmi és munkahelyi környezet sokat tehet az állapot javítása érdekében. Az Erőforrás Alapítvány United Way Magyarország 2001-ben végzett közvélemény-kutatást végzett. Eredménye szerint, a megkérdezettek 70 %-a úgy gondolja, hogy a család feladata a fogyatékossággal élőkről való gondoskodás, csak 38% gondolta úgy, hogy feladata a környezetében lévő személy támogatása, 74% hátrányosnak ítélte helyzetét az oktatásba-képzésbe történő felvételnél, és csak 22% gondolta úgy, hogy dolgoznia kellene. A munkaadók 66%-a alkalmazna fogyatékkal élőt, 71% ugyanannyi fizetést adna mint az ép munkavállalónak. 60% nem hallott még az esélyegyenlőségi törvényről. / 6 /

Ez a reprezentatív felmérés nagyon jól mutatja a társadalmi tudatformálás szükségességét. Az elmúlt 10-15 év nagyon sok előrelépést hozott ezen a területen, és ebben az Unióhoz történő csatlakozásunk is nagy szerepet játszott. Azonban még mindig nagyon sok feladat vár megoldásra. A munkaadók ugyan alkalmaznának fogyatékkal élő személyt, de nem gondolják túl sokan azt, hogy dolgozniuk kellene. Tudatosítani kellene az állampolgárokban, hogy a foglalkoztatás nemcsak a megélhetés, vagy pénzkereseti lehetőség miatt fontos. A sérültek foglalkoztatásának terápiás szerepe is van. Ebben megjelenik az alkotás, a szükségesség, a fontosság nagyszerű érzése, és a teljes elszigetelődés is enyhíthető, vagy megszüntethető. A mai információs társadalom /internet, WAP, mobiltelefon stb./ még erre annak is lehetőséget kínál, aki egyébként teljesen a lakáshoz van kötve. De ugyanez érvényes a tanulásra.

A munkaadók nagy része, még ma is inkább a Rehabilitációs Alapba fizeti be adójának meghatározott összegét, minthogy a jogszabály által előírt számú csökkent munkaképességű személyt alkalmazzon. A munkaerőpiacon nagyon sokszor találkozunk azzal a problémával, hogy ilyen személyt nem képzettségének megfelelő munkakörben, és nem ennek megfelelő bérért alkalmaznak. Ebből is látszik, hogy nem elegendő a jogi és financiális ösztönzés. Szükséges a munkaadók emocionális, humanitárius jellegű szemléletének kialakítása. Nagyon fontos, hogy a sérült ember, mint munkavállaló úgy vegyen részt a nyílt munkaerő piacon, hogy tanuljon meg harcolni érdekeiért. Ehhez mindkét fél gondolkodásmódjának megváltoztatására és társadalmi szinten történő összefogásra van szükség.

Az utóbbi években ennek érdekében az ország vezetői, és civil szervezetek részéről történtek próbálkozások. A munkaerő-piaci érvényesülés és a tudatosság növelése érdekében a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium kiadott két kiadványt. Az egyik az ENSZ Munkaügyi Szervezetének az ILO-nak az egyezménye, mely a „Fogyatékossággal Élő Emberek Foglalkoztatásáról” szól. A minisztérium másik kiadványa az ENSZ a „Fogyatékossággal Élő Emberek Esélyegyenlősége”. Ami nagyon jó, hogy mindkettő megjelent értelmileg korlátozott, és vak emberek számára is olvasható Braille formában./4, 5 / Mind több ilyen sajtótermékre lenne szükség. A Támogató Szolgálat az információk ilyen jellegű közvetítését is felvállalhatja a társadalom különböző területein, mind az érintettek, mind, pedig az intézmények, munkáltatók felé. Ezek gyakorlati megvalósításában, pedig tanácsadó szerepet játszhat.

A Támogató Szolgálatok a foglalkoztatás területén nagyon sokat tehetnek a hátrányos helyzetű személyek munkaerő-piaci érvényesülése érdekében. Több ilyen intézménynek van már munkaerő-közvetítő irodája.

A Motiváció Alapítvány is üzemeltet ilyen irodát. Itt a következő szolgáltatások vehetők igénybe:

· Munkaerőpiaci és foglalkoztatási információnyújtás: itt az aktuális állásajánlati, képzési lehetőségekről, a foglalkoztatást elősegítő támogatásokról, az ezzel kapcsolatos jogi háttérről, kaphatnak információt a munkavállalók.

· A munkaadók számára történő információnyújtás a munkaadók pozitív hozzáállásának befolyásolására, a munkaadók és munkavállalók közti feszültségek oldására, a munkaadók által felvehető támogatások ösztönzésére, megfelelő munkakörülmények kialakítására irányul.

· Munkatanácsadás: itt kerül sor, az egyén munkavállalási motivációjának, képességének, készségeinek, adottságainak munkavállalást akadályozó tényezők feltárásának, felmérésére, és a megoldást segítő tervek kidolgozására.

· Mindezt pszichológiai tesztek felvétele segíti. /3 /

Ez egy jó példa arra, hogy a foglalkoztatási rehabilitációnál érvényesülnie kell az állapotfelmérésnek, a munkaerőpiac szereplőivel történő együttes foglalkozásnak.

E területen szükségszerű a munkapszichológusok részvétele, akiknek létszáma országos viszonylatban még mindig kevés. Ezek a szakembereknek nagy szerepük van abban, hogy megállapítsák, hogy a sérült munkavállaló szegregált, vagy integrált munkakör elvégzésére alkalmas-e, és milyen munkakörre. Elengedhetetlen még a munkavállalás előtti komplex orvosi vizsgálat, amely szintén sokat segíthet abban, hogy a foglalkoztatás a sérült ember és a munkaadó számára pozitív „élményként” jelenjen meg. Ezen kívül említést érdemel, az un. hivatás gondozók /supervisor/ akik a munkavállalás egész folyamatát végigkísérhetik, megfelelő után követéssel támogathatják a munkavállalót. Sokkal több célfoglalkoztatást ellátó munkahely kellene, és olyan jellegű ösztönzőrendszer kialakítása, hogy az integrált foglalkoztatás is szélesebb körben elterjedjen. A célcsoport azon tagjai számára, azonban akik sem szegregált sem pedig integrált munkahelyen nem helyezhetők el, új lehetőségeket kínál a távmunka bevezetése, és a jelenleg itt tapasztalható fejlődés. Fontos, hogy az ehhez szükséges különböző tárgyi eszközök megszerzésére kiírt pályázatokra, és az ilyen jellegű munkalehetőségekre felhívják az érintettek figyelmét.

Azonban ehhez a megfelelő tárgyi, környezeti feltételek fejlesztése is szükséges. A munkahelyek között, ma még mindig hiányt szenved a megfelelő munkabiztonsági körülmények megteremtése, vagy betartása, a speciális munkaeszközök biztosítása. Ennek egyik oka az anyagi háttér. A jelenlegi pályázati lehetőségek új utat nyithatnak ennek a területnek a fejlesztésére. Azonban arra is van példa, hogy a megfelelő pénzösszeg esetén sem járnak el kellő gondossággal, és keményen fogalmazva inkább csak a rokkant személyek foglalkoztatásával együtt járó állami támogatások, és egyéb pénzforrások miatt hoznak létre ilyen munkahelyet. Az ezzel együtt járó kötelezettségek alól azonban igyekeznek kibújni.

Tárgyi és személyi feltételek

Mindenekelőtt fontos, hogy rámutassak arra, hogy elsősorban a környezet, amiben él a hátrányos helyzetű vagy rokkant személy, az teszi akadályozottá a különböző mindennapi tevékenységek elvégzésében. Ma az emberek nagy része ennek ellenkezőjét gondolja. Azonban nagyon sokszor a rokkantság a társadalmi élet hiányosságai miatt alakul ki /pl. nem megfelelő munkabiztonság, környezetszennyezés, stb./. Ezeknek az egyéneknek, ugyancsak emiatt nincsenek meg a megfelelő feltételek az ép társaikhoz hasonló életre. /Nincs akadálymentes környezet, anyagi támogatottságuk kevés, foglalkoztatásuk nem megfelelő stb./.Tehát a hibát nem elsősorban a célcsoportban kell keresni, hanem magában a környezetben. A személyes és környezeti tényezők meghatározzák a kóros egészségi állapotú személy funkcióképességét.

Ahhoz, hogy a rehabilitáció kellőképpen megvalósulhasson, különböző eszközökre, akadálymentes környezetre van szükség. E nélkül elképzelhetetlen e területen a mai multidiszciplináris tudományágak kutatásainak gyakorlati alkalmazása.

A tárgyi feltételek biztosításánál fontos, hogy olyan kommunikációs csatornákon történjen az információnyújtás, amelyek biztosítják az ezekhez történő akadálymentes hozzáférést az élet minden területén.

A számítógép, és internet, elterjedésével, a különböző intelligens technológiák kifejlesztésével, új utak nyíltak meg a fogyatékossággal élők előtt. Az, ami az ép emberek számára a kényelmet, a luxust jeleneti, az ennek a csoportnak az életet, a mind önállóbb életvitel lehetőségét teremti meg.

Ezeknek a lehetőségeknek az alkalmazásával az akadálymentesség hatékonyabban érvényesíthető, és a Támogató Szolgálat nagymértékben elősegítheti eenek biztosítását, fejlesztését. Erre a következő területeken van szükség:

· Önellátás területén: az akadálymentes otthon megteremtése építészeti, ergonómiai megoldások alkalmazásával, ezek továbbfejlesztésével, gyógyászati segédeszközök, a számítógépes technikák /pl. vakok, vagy értelmileg sérültek számára készített programok, honlapok/ alkalmazásával. Már nagyon sok helyen ez megvalósításra került.

· A munkahelyeken az előbb felsoroltak alkalmazásával

· Az akadálymentesség elvének alkalmazása a környezet egyéb területein /középületek, közterületek, közlekedési eszközök, egészségügyi intézmények/.

A Támogató Szolgálatok rehabilitációra irányuló tevékenységénél fontos a megfelelően képzett szakemberek együttműködése. Itt nemcsak a Szolgálatban dolgozók képzettsége fontos, mert az egyéb az együttműködésben résztvevő intézmények alkalmazottainak is valamilyen szinten érteni kell a rehabilitációhoz. Itt még további fejlesztésre, képzésre van szükség. A szakértelem mellett azonban az empátiás készség is elengedhetetlen tényező lehet.

Mindemellett lényeges dolog a rehabilitációval foglalkozók életminőségének figyelemmel kísérése. Ma még kevés munkahelyen gondolnak arra, hogy a kiégés veszélye itt is fenyeget. Ezért megfelelő szervezettséggel szükséges a pihenőidő, a szabadidő lehetőségének megteremtése. Sőt olyan fejlesztő tréningek alkalmazására is sort kell keríteni, amely új lendületet adhat a rehabilitációval foglalkozónak munkája során. /Jó példa erre a Bálint-csoport/ Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat is szervez sérült személyekkel foglalkozók számára „kiégési tüneteket megelőző tréning”-et

Rehabilitációs team és komplex szemléletmód

Dr. Szalay Mária szerint: „Az ember több mint szomatikus működéseinek összessége, mégpedig pszichikus folyamatival nemcsak több, hanem lényegében más is: individuális, pszichoszomatikus működési egység, amely önmagával és környezetével való aktív kapcsolatban, kölcsönhatásban fejlődik…” „hiszen Hippokratész is megkívánta már kora orvosaitól, hogy az egész emberrel foglalkozzanak és ne a betegséget, akarják gyógyítani.”/11/

A fejezet összefoglalásaképpen szeretnék rámutatni arra, hogy a rehabilitáció egy nagyon összetett és bonyolult folyamat, mely csak a megfelelő szakemberek együttgondolkodása, együttműködése során érheti el célját.

Továbbá ezt egy olyan szakmai csoportnak kell végeznie, akik a 2. 1. pontban körülírt különböző területeken megfelelő hozzáértéssel rendelkeznek, és a rehabilitációnak, mint multidiszciplináris területnek az ismeretanyagával, legújabb kutatási eredményeivel.

Prof. Dr. Kullmann Lajos hangsúlyozza az orvosi rehabilitáció teammunkában történő végzését. Rámutat arra, hogy a kórházakban nem ismerhetik a beteg eredeti környezetét. „Ezért és mert intézményekben eddig egyetlen országban sem tudtak minden rehabilitációs szükségletet kielégíteni, az EVSz kifejlesztette a lakóközösségi rehabilitációs szolgáltatások koncepcióját…A lakóközösségi rehabilitációs szolgáltatások hasonló teamtagokat feltételeznek, mint amit a vizsgálatokkal kapcsolatban már felsoroltunk…A lakóközösségi orvosi rehabilitáció a rehabilitáció egyéb szakaszaihoz /foglalkozási, szociális, stb./ ugyancsak közösségi szinten jól kapcsolható.”/ 7 /

Véleményem szerint mindennek a megvalósítására nagyon jó lehetőséget szolgáltat a Támogató Szolgálat, mely a jogszabályban előírt kötelező alapfeladatain túl egy ilyen tevékenység színtere lehet.

Irodalom:

1. Magyar Értelmező Kéziszótár Budapest Könyvmíves Könyvkiadó

2. Jogforrások: Törvények, rendeletek

3. Zalabai Péterné:Tájékoztató Füzet Motiváció Alapítvány Budapest 2001.

4. ENSZ Alapvető Szabályai a fogyatékossággal élő emberek esélyegyenlőségéről Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium Budapest 2003

5. ENSZ Háromoldalú Egyezményei a fogyatékossággal élő emberek foglalkoztatásáról Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium Budapest 2003

6. A fogyatékos emberek Európába mennek MEOSZ Budapest 2003

7. Katona Ferenc és Siegler János: Orvosi Rehabilitáció MEDICINA Könyvkiadó Bp. 1999.

8. A funkcióképesség, fogyatékosság és egészség nemzetközi osztályozása ENSZ 2001.

9. Folyóirat: Gyógyszereink Országos Gyógyszerészeti Intézet Budapest 2003. 5-6. szám

10. Magyar Pszichiátriai Társaság Vándorgyűlése teljes absztrakt gyűjteménye1999.

11. A rehabilitáció Alapproblémái A Szociális Munka Alapítvány és a Magyar Pszichiátriai Társaság Középmagyarországi Tagozata közös -1994. október 27-28-29-én Ábrahámhegyen volt- munkaértekezletének anyaga Budapest 1996.

A Szociális Munka Alapítvány Kiadványa

Bemutatkozó | femina.hu - Ízig-vérig nőknek!

2008-10-16T10:05:00.000-07:00

Bemutatkozó | femina.hu - Ízig-vérig nőknek!

A MINŐSÉGBIZTOSÍTÁS ALKALMAZÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI A SZEMÉLYES GONDOSKODÁST NYÚJTÓ SZOCIÁLIS NAPPALI INTÉZMÉNYBEN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A FOGYATÉKOS SZEMÉ

2008-09-14T14:21:00.000-07:00

I. Bevezetés

2003 a Fogyatékos Személyek Európai Éve volt. .Ez a tény már önmagában is fémjelezte a kérdéskör által felvetődő problémák fontosságát, és megoldásuk sürgős mivoltát. Az USA-ban elindult, majd az európai országokban is elterjedt, és a rendszerváltozás után Magyarországon is teret kapott a fogyatékos személyek „önálló életvitel” mozgalma. Mindez társadalmi, politikai helyzetük javításáért folyt, és ennek a folyamatnak a fejlődése jelenleg is tart. Az utóbbi évek szociológiai, epidemiológiai kutatásai, a különböző civil szervezetek /pl.UnitedWay/ és egyéb közvélemény-kutatással, a társadalmi folyamatok elemzésével foglalkozó cégek, intézmények eredményei rámutatnak arra, hogy a fogyatékos ügy fejlődése feltételezhetően tovább folytatódik. Ez már nem csupán az érintett személyeket érintő dolog, hanem a társadalom egészére kiterjedő feladatok összessége. Annál is inkább, mivel az automatizáció, a motorizáció és a megváltozott életvezetési szokások továbbá egyéb okok /pl.orvosi műhiba stb./ következtében növekszik a mentálisan és testileg sérült emberek száma.

Ez viszont olyan tevékenységek elvégzését indokolja, mely elsősorban állami feladat. A szociális problémák megoldását törvények és rendeletek /pl.szociális törvény Országos Fogyatékosügyi Program, esélyegyenlőségi törvény/ végrehajtása útján próbálja biztosítani az állam. Azonban ennek eredményessége nem mindig biztosított./pl.az esélyegyenlőségi törvény meghozatalával nem járt együtt az itt szabályozott paragrafusok betartása/ Ennek egyrészt financiális okai vannak. Másrészt befolyásoló tényező a jogalkalmazók szociális és emocionális érzékenységének hiánya, mely rámutat az elmúlt időszak negatív társadalmi tudatformálására. Az emberek nagy részének életfeltételei a közszolgáltatástól függésbe kerületek, úgy, hogy életük fenntartása részben a közigazgatás teljesítményén múlik, és az emberek nagy részének ez egzisztenciális fontosságú. A jogállamban élő polgárok már nem az elmúlt rendszer un. „tűrő” hanem a jogszabályok érvényesítését „kikényszerítő” tagjai a társadalomnak.

A szociális helyzet olyan feladatokat ró az önkormányzatokra, melyek elvégzése nem biztosítják maradéktalanul, az ügyfelek igényeinek lehető legkevesebb idő alatt, legkisebb költséggel, a leghatékonyabban, és a legjobb minőségben történő kielégítését, a jogszabályi előírások maradéktalan és pontos betartását. Ennek oka a személyi és tárgyi feltételek bizonyos fokú hiányosságaiban, és a finanszírozási oldal problémáiban keresendő.
Ennek megoldása nem lehetséges csupán adminisztrációs intézkedések bevezetésével, ezért egyre inkább a magánszektorral és a civil szférával történő együttműködés válik szükségessé. Ez a beszállítói típusú másoktól megrendelt közszolgáltató tevékenységre és minőségbiztosításra helyezi a hangsúlyt. Tehát a közigazgatás reformja helyett a továbbfejlesztés ilyen irányba történő előmozdítása került előtérbe.

A 2003.évi IV. tv. az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról jogi úton, lehetőséget biztosít az önkormányzatok kötelező feladatainak a civil, ill. egyházi szervezetek által történő elvégzésére, ellátási szerződés alapján. A módszer költségkímélő és fennáll a versenyeztetés lehetősége is. A fokozatosan leépülő területeken felszabaduló munkaerő helyet találhatna ezen a területen, és a fogyatékkal élők is lehetőséget kaphatnának a saját szervezeteikben a saját magukat és sorstársaikat érintő problémák megoldására. Ez viszont az érintettség révén növelné a teljesítmény hatékonyságát és a managment számára is előnyt jelentene, hogy nem
csupán anyagi ösztönzők által érhető el a lehető legjobb minőségű munkavégzés, mivel az emocionális tényezők nagy szerepet kaphatnak ennek megvalósításában.

A tartalom szerzői jogi védelem alatt áll. Másolása, közzététele bármilyen formában, és adathordozón, a szerző hozzájárulása nélkül tilos!

IV. TÁMOGATÓ SZOLGÁLAT LÉTESÍTÉSE BUDAÖRSÖN

2008-06-29T12:18:00.000-07:00

Az előbbiek alapján, most egy konkrét példán keresztül szeretném bemutatni egy Támogató Szolgálat létrehozásának folyamatát, működését, fejlesztési lehetőségeit.

Budaörsön 2004-ben Támogató Szolgálatot kíván létrehozni az Önkormányzat. Ennek több előzménye is van. Létesítését, egyrészről a Budaörsi Sérülteket Segítő Egyesület, -melynek elnöke voltam- kezdeményezte 2002 januárjában. Az Önkormányzat ebben kompetens személyeivel, szerveivel, folyamatos párbeszéd alakult ki. Az ezt, demonstráló iratokat, időrendi sorrendben az 1. számú melléklet tartalmazza. Ez egy igen hosszú és küzdelmes folyamat végeredménye.

A szükséges anyaggyűjtés során a KSH 2001. évi népszámlálási adatait is felhasználtam, továbbá a városban eltöltött 19 éves munkaviszonyom, és a Budaörsi Sérülteket Segítő Egyesületben szerzett tapasztalatim /érintettekkel személyes konzultáció, konferenciák, értekezletek szakmai anyagok, stb./ is hozzájárultak elképzeléseim kialakulásához. Ez év tavaszán az ügyben kompetens hivatalos személyek közül néhánnyal kérdőíves interjút készítettem, melyet a 2. számú melléklet tartalmaz. Ez nagyon sok információval szolgált a jelenlegi viszonyok értékeléséhez.

A fejezetben kitérek az épület és környezetének építészeti vonatkozásaira. Az ezzel kapcsolatos terveket a 3. számú melléklet tartalmazza.

1. Helyi sajátosságok

Budaörs költségvetési szempontból az ország egyik legdinamikusabban fejlődő, legnagyobb bevételekkel rendelkező városa.

A településen, jelenleg a szociális ellátórendszeren belüli intézményrendszer átalakulóban van. Az Idősek Napközi Otthona, Családsegítő Központ és Gyermekjóléti Szolgálat /amellyel egyesületünknek együttműködési szerződése is van /, Fogyatékosok Nappali Intézménye működik. Ez év elején egy Kht-val kötött szerződés alapján az Önkormányzat csökkent munkaképességűek számára szociális foglalkoztatót hozott létre. Ebben az évben megnyílt a Telekuckó is, melyben civil szervezetek, és a lakosság, -többek között a hátrányos helyzetű személyek- vehetik igénybe a számítógép, Internet, Fax, és egyéb irodai szolgáltatásokat, továbbá annak, aki igényli, az eszközök használatához is segítséget nyújtanak.

Az egészségügyi ellátórendszer is nagymértékben fejlődött az elmúlt évek során. A megfelelő háziorvosi ellátás, és különböző magánpraxisban működő kisebb szakorvosi rendelők mellett, az országban elsőként hozták létre a vállalkozás formájában működő Egészségügyi Központot, mely több éve az Önkormányzattól bérli az épületet. Ez idő alatt nagymértékű eszköz, és munkaerő fejlesztésre került sor, melyben a szakorvosok igen széles skálájával találkozhatunk. Továbbá 2004 januárjában itt nyitotta meg kapuját az ország első Egynapos Sebészete. A helyi középületek akadálymentesítése még nem kezdődött el, -ugyan erre a célra elkülönített pénzösszeg áll a város rendelkezésére- azonban az újonnan épült közhasználatú építményeknél, már ez a szempontrendszer alkalmazásra került.

Esetenként néhány hiányosság is előfordult, melyre egyesületünk felhívta a figyelmet /CBA új épülete/ de itt a lehetőségek szerint változtatások történtek. A városban az új főút

két ütemben átalakításra került, ahol akadálymentesítési szempontból néhány hiányosságra derült fény egy kerekesszékkel közlekedő személy gyakorlati igénybevétele után. Az általa leírtakat továbbítottuk a Polgármesteri Hivatal illetékes ügyintézőjéhez, és ígéretet kaptunk a hibák kijavítására. A sérült emberek számára alkalmas autóbusz is közlekedik a városban.

Az Önkormányzat 2004. május 1-i hatállyal új helyi rendeletet alkotott, mely a szociális támogatások összegét, és az igénylők körét kiszélesítette. Az új szociális rendeletek megalkotásának alapját a helyi szinten elvégzett szociológiai kutatások képezték.

A fent említett változtatások többek között a hátrányos helyzetű emberek esélyegyenlőségének megteremtését célozták.

Az elmúlt évben adatgyűjtést végzett egyesületünk, a városban nyilvántartott fogyatékossággal élő emberek számának meghatározása céljából. Pontos számadat nem állt rendelkezésre, azonban a Polgármesteri Hivatal, a Munkaügyi Központ, és az Egészségügyi Intézmények nyilvántartásai alapján, kb. 500 főre becsülhető Budaörsön a fogyatékkal élők száma. Azonban ennek valós mértékét, csak egy reprezentatív felmérés tudná prezentálni. Ennek elvégzése szükségszerű lenne, a kistérségen belül is, mivel Budaörs a központi települése ennek. A városban és térségében fogyatékkal élő személyeknek nemcsak számarányára, hanem élethelyzetükre /foglakoztatás, lakáskörülmények, szociális, egészségügyi helyzet stb./ vonatkozó adatok is fontosak, mivel a Támogató Szolgálat kialakítása, működése, és további fejlesztési iránya ezeknek az adatoknak a birtokában speciálisan orientálható.

Jelenleg a Központi Statisztikai Hivatal 2001. évi népszámlálási eredményeire lehet támaszkodni. A KSH az adatok alapján, további kutatásokat végez, és keresi más kutatókkal együtt /ELTE, MEOSZ/ a kapott értékek okait, azonban ezek még nem publikusak. Azonban szóbeli információk alapján tudni lehet, hogy a fogyatékkal élők száma folyamatosan nő, és a jövőben is a számarányuk emelkedése várható a térségben. De olyan látens adatok is lehetnek, ahol más okból nem valós rokkantságról van szó. /munkanélküliség/

A 1990-es országos adatok alapján a fogyatékkal élők száma 1990-ben 368 000 fő volt, 2001-re 577 000 főre 3,5 %-ól, 5,7 %-a emelkedett. 1990-ben a férfiak száma magasabb volt, ma nők körében mutatkozik emelkedés, főleg a 40 éves kor fölöttieknél. Ebből 2001-ben igen megnőtt az inaktívak aránya. Legnagyobb számban a mozgássérültek vannak, továbbá több a sérült ember a községekben, mint a városokban, és a cigány etnikumhoz tartozók között /itt az értelmi fogyatékosság magasabb/.

A kormány a 244/2003. számú rendeletében szabályozta a statisztikai kistérségek rendszerét, melyek nem lépik át a megyehatárokat. Ezek földrajzilag is összefüggő települések együttese, mely valós munka-, lakóhelyi-, közlekedési-, középfokú ellátási /oktatás, egészségügy, kereskedelem/ kapcsolatokon alapul. Ez az EU csatlakozással együtt járó regionális rendszer megközelítésének felel meg, és a fejlesztési célok, összehangolását kívánja.

Pest megyében a Budaörsi kistérséghez taroznak:

1. Budaörs

2. Diósd

3. Érd

4. Pusztazámor

5. Sóskút

6. Százhalombatta

7. Tárnok

8. Törökbálint

A kistérség központja Budaörs. Ez azért lényeges, mivel ezek a kistérségek társulásokat hozhatnak létre, és így nagyobb eséllyel indulnak a különböző pályázatok és egyéb költségvetési források elnyerésében. A Támogató Szolgálat kialakításánál a 2002. évi LXII. Törvény a Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről 50. 000 fő lakosságszámhoz köti a Támogató Szolgálat működtetésére, felhasználható központi költségvetéséből igényelhető, évi 10. 000. 000 Ft-os összeget. Mivel a város lakossága nem éri el ezt a létszámot, így társulás létrehozására is sor kerülhet.

Az EU- pályázatok elnyerésére szintén több település, kistérség, illetve régió esetén, nagyobb lehetőséget kínálkozik. Ezek közül igen sok a fogyatékkal élők helyzetének javítását célzó pályázat.

1. Pest megye és Budaörs kistérség összehasonlító adatai

	Pest megye összesen	Budaörs kistérség összesen
Ép emberek lakosságszáma	1 083 877	125 909
Fogyatékkal élők száma	53 218	5 061

A Budaörs kistérségre vonatkozó 2001-es népszámlálási adatok alapján a fogyatékkal élők helyzetét az alábbi táblázat mutatja.

2. Fogyatékos személyek száma nemek és korcsoport szerint Budaörs kistérségében

Összesen	Férfi	Nő	0-14	15-29	30-39	40-49	50-59	60-X
5 061	2 548	2 513	281	442	319	794	1 212	2 013

3. Fogyatékos személyekre vonatkozó egyéb adatok Budaörs kistérségében

3. 1. Fogyatékossági típusok szerinti megoszlás

	Összesen	Mozgássérült	Látássérült	Hallássérült	Értelmileg sérült	Egyéb
Nem intézetben élők	4 956	2 047	597	578	333	1 292
Intézetben élők	105	45	21	15	10	14

3. 2. Gazdasági aktivitás szerinti megoszlás

	Összesen	Ált. isk. 8.	Középiskola	Felsőfokú	Foglalkoztatott	Munkanélküli	Eltartott
Fogyatékos	5 061	2 015	1 525	325	601	95	620
Nem fogyatékos	120 848	30 284	48 391	14 446	53 101	3 665	34 922

Fenti adatok azt mutatják, hogy Pest megye fogyatékkal élőinek közel 10 %-a Budaörs kistérségében él. A megye 14 kistérsége közül ez az arány elég nagynak mondható, melynek okait célszerű lenne kutatni /pl. United Way-el készíttetni egy felmérést/, mivel ennek tudatában lehet megfelelő prevenciós intézkedéseket is hozni.

Az okokra csak következtetni lehet. A KSH adatai szerint a városi lakossághoz képest hátrányosabb helyzetben vannak a községi települések lakosai. A kistérségben 4 község és négy város van. A városi lakosságnál viszont a levegőszennyezés /Budaörsön megnövekedett autóforgalom, Százhalombatta olajfinomítója/ az ezzel járó zajszintnövekedés, az itt élőket érintő stresszhatások, és még nagyon sok ártalmas tényező befolyásolja ezt a magas arányszámot.

Az ép és sérült emberek gazdasági aktivitásában sokkal nagyobb hátrányban vannak a sérült személyek. Iskolai végzettségük alacsonyabb, foglalkoztatottság, és munkanélküliség tekintetében is jóval kevesebb a létszámuk. Legnagyobb számban a mozgássérültek vannak, majd a látássérültek és siket-néma személyek közel azonos számarányban vannak jelen. Legkevesebb az értelmileg sérült. Az összes fogyatékossággal élő személy közül az intézményben elhelyezett egyének száma 2-3 % körül mozog.

Mindezek az adatok nagymértékben meghatározzák, hogy a helyben létesített Támogató Szolgálatban milyen tevékenységekre kell a hangsúlyt fektetni. A szolgáltatások súlypontját főként a mozgás,- hallás-, és látássérültekre kell helyezni, de az egyéb csoportoknak is biztosítani kell problémáik orvoslását. Az oktatás területén az intézményi szint növekedésével arányosan csökken a fogyatékkal élők tanulási esélye. A távoktatás, az elektronika reális esélyt adhat ennek megváltoztatására. Azonban a fent említett csoportok számára pályázati, vagy vissza nem térítendő támogatások útján az ehhez szükséges eszközöket biztosítani kellene. Említést érdemel, hogy az elmúlt évben, a fővárosban fogyatékkal élő személyek részére írtak ki pályázatot számítástechnikai eszközök beszerzésére. A Budaörsön létesített Telekuckó alkalmas lenne sérült emberek számára ezzel kapcsolatos tanfolyamok lebonyolítására, speciális oktató alkalmazásával. /nyugdíjasok számára már indult ilyen oktatás/ Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy utána ily módon egymaga tanuljon otthon a sérült ember. De a szállító szolgálat megfelelő bővítése is egyfajta lehetőséget jelentene az oktatási intézménybe történő eljutáshoz.

A foglalkoztatottságra és munkanélküliségre vonatkozó adatok sem teljesen pontosak. Mivel az adatgyűjtés saját bevallás alapján történt, vannak, akik meg sem mondták esetleg a teljes igazságot. Nagyon sokan nem regisztráltatják magukat a munkaügyi központoknál sem. Többször beszélgettem helyben élő sérült személyekkel. Szinte senki sem tudott róla, hogy már az 50 %-s rokkantsági fokozattól regisztráltathatják magukat. Az elmúlt évben a munkaügyi központ munkatársa elmondta, hogy 67 %-s rokkant személy regisztrálására eddig még nem volt példa, májusban volt az első. Az egyesületnél jelentkezett ügyfeleknél azonban szinte minden esetben felmerült a foglalkoztatás problematikája. Egyrészről maga a fogyatékkal élő, másrészről esetleg az Őt gondozó hozzátartozó, nem tudta ezt megoldani. A Támogató Szolgálat tanácsaival ilyen esetekben is segítséget nyújthat, a helyi foglalkoztató létszámbővítésében, tevékenység specifikus munkakörök kialakításában, sőt egy családbarát munkahely kifejlesztésében.

Budaörsön földrajzi adottságai, a kedvező helyi adók, az ipari, kereskedelmi, és irodaházas építési övezetek nagy alapterülete, és egyéb kedvező tényezők folytán több ezer hazai és külföldi vállalkozás létesített székhelyet, és végez tényleges tevékenységet. Ennek folytán az egészséges munkavállalók között igen alacsony a munkanélküliek aránya. Sőt nagyon sokan egyéb nemcsak a kistérséghez tartozó településekről is itt dolgoznak. Ezért kívánatos lenne, a munkáltatókat különféle eszközökkel érdekeltté tenni az integrált foglalkoztatás fejlesztésében. Különböző tréningek, rendezvények, projektek, költségkímélő ösztönzők /pl. adózás/ segíthetnék a helyi cégeket az ebben rejlő lehetőségek felismerésében. A helyi Támogató Szolgálat itt is koordinátor szerepet tölthetne be.

Azoknál az egyéneknél, ahol sem a cél-, sem pedig az integrált foglalkoztatás nem lehetséges, a távmunka lehetőségeit kell megteremteni a távoktatáshoz hasonló módon. A jelenleg hazánkban E-önkormányzatok, E-busines, stb.vagyis az elektronikus társadalom kialakításának tendenciája e területen is nagyléptékű fejlődést eredményezhet.

Az előbbiek alapján az is nyilvánvaló, hogy igen nagy szükség van ennek az intézménynek a létrehozására, melyet az is indokol, hogy a statisztikai adatok szerint a célcsoport legnagyobb része otthonában él.

Az eddigieket összegezve tehát, Budaörs minden tekintetben jó adottságokkal rendelkezik egy Támogató Szolgálat beindításához, és ezt a helyi és kistérségi igények is motiválják. Jelenleg a minőségi, és mennyiségi fejlesztésre kell a hangsúlyt helyezni.

2. A Támogató Szolgálat kialakításának koncepciója

2. 1. Építészeti és városon belüli kialakítás

Támogató Szolgálat a lakótelepen található Szivárvány u-i Rendelőintézetben került kialakításra. Ez egy panelház földszinti részének egységesen beépített része. Több helység közül, végül a város vezetése emellett döntött, ami a háziorvosokkal és a buszvégállomás közelsége miatt a legjobb megoldás volt.

A tervek készítésénél a tervező egyeztette velem elképzeléseit. Igyekeztünk a lehetőségekhez mérten az erre vonatkozó jogszabályi előírásokat figyelembe venni. Az adottan kis alapterület és az anyagi források /melyeket egy kis ”jó szándékkal” növelni lehetett volna/ azonban behatárolták a kialakítás módját. Az épület tervezése, és kivitelezése nem egészen az előzőekben megállapodott módon történt. A végleges terv elkészítésében és a kialakítás folyamatában nem vettem részt. A kész épület megtekintésekor több hibát is felfedeztem.

A település központi részén a buszvégállomáshoz közel helyezkedik el, amelynek közterületről nem egészen akadálymentes a megközelíthetősége. A gyalogátkelőhely padkája nem süllyesztett, így kerekesszékkel nehéz az átkelés. Közlekedési jelzőlámpa nincs. A közvetlen közelében akadálymentes parkoló kialakítását tervezik az intézmény megnyitása előtt. Néhány méterrel távolabb egy ilyen parkoló található, de ezt sajnos az arra nem jogosultak sokszor elfoglalják. Az egyesületünk ezzel kapcsolatosan már kezdeményezte a Polgármesteri Hivatalnál, hogy ellenőrizzék a városban ezeknek a parkolóhelyeknek a jogosulatlan elfoglalását. A nem közterületen, hanem magántulajdonban lévő parkolóhelyeknél /TESCO/ a szabálysértési hatóság, vagy egyéb hatósági eszközökkel akadályozzák ezt meg. Sajnos erre a mai napig nem került sor. Talán keményebb jogi eszközök igénybevétele célravezetőbb lenne?!

Az épületen átalakítást végeztek, /ez tartószerkezetet nem érintett/ mely 2003 decemberében készült el.

A bejárati ajtó előtti terület burkolása még nem készült el, ide javasolt egy talppal is érzékelhető eltérő kontrasztos színű burkolatsáv kialakítása. Az elkészült rámpa átalakítása is szükséges. A pihenő része 1, 20 m széles és 2 m hosszú. Azonban az ajtó nyitásiránya balos, és ezt kinyitva, nincs elegendő hely a kerekesszék számára. Tervezés előtt egy automata, vagy fotocellás ajtót javasoltam ide, ami nem készült el. Az ajtó mellet szükséges lett volna kb. 0, 90-1, 20 m magasságban egy csengőt felszerelni, mivel olyan sérült személy is érkezhet ide, aki nem tudja a kilincse megfogni. Két bejárati ajtó egy szélfogóban lett tervezve, mely nem megfelelő, mivel a sérült személy, főleg kerekesszékből az egyik kinyitása után, a másik ajtót is nagy nehézségek árán tudja kinyitni.

Az ÁNTSZ és a Tűzrendészeti Szakhatóság véleményezte a terveket. Az ÁNTSZ előírta, hogy a női WC, az akadálymentes WC-vel egy helységben legyen kialakítva. Azonban az akadálymentes WC-nek nemektől független kialakítása lett volna elfogadható, és elvileg a jogszabály szerint ki kellett volna alakítani férfi és női WC-t is. Az akadálymentes WC-ben csak a jobboldali átülés biztosított. A WC talpas kivitelezésű, ide falra akasztható szanitert kellett volna felszerelni. Bal oldalán és jobb oldalán fix kapaszkodó van felszerelve. A jobb oldali kapaszkodót ki kell cserélni felhajthatóra, mivel az átülés így balesetveszélyes, és nehézkes lehet. A mosdó 1, 20 cm magasságban lett felszerelve, amit kerekesszékből nem lehet elérni, az elől lévő része ovális, ehelyett jobb lett volna a fal síkja felé bemélyedő mosdó. A mosdó szifonja nem a falba süllyesztett, így ez ugyancsak akadályozó tényező lehet. A villanykapcsoló megfelelő magasságban lett elhelyezve. A tükröt jóval alacsonyabbra és felül megdöntve kellett volna felszerelni.

Továbbá a zárt helységek szellőzését a tető felé történő elvezetéssel oldották meg, villanykapcsolókról működtetett ventillátorokkal. Ezen kívül klímaberendezés is felszerelésre került. Az egyes helységek, külön tűzszakaszt képeznek. Azonban a bejárati rész előtt nincs egy lehatárolt előtér, amely tűzvédelmi szempontból fontos lett volna. Azonban a földszinti kialakítás a menekülési útvonal szempontjából előnyös.

Az iroda alapterülete nem túl nagy, de arra megfelelő, hogy kerekesszékkel és egyéb segédeszközzel egy-két személy itt tartózkodjon. Az előző fejezetekben leírtak alapján a helységnek a fő funkciója azonban nem a fogyatékkal élő személyek nagyszámú ügyfélforgalmának biztosítása, mivel nagyon sok szolgáltatás elvégzése a sérült személy otthonában, vagy egyéb helyen történik. Azonban abban az esetben, ha az itt alkalmazott személy /ami kívánatos volna/, vagy személyek valamilyen sérültségi csoportba taroznak, akkor ez az iroda nem alkalmas az ő számukra.

A kerekesszékkel történő megfordulás /1500 mm átmérőjű kör/ nem mindenhol biztosított. A pszichológusnak szánt helység bejárata, nem elég széles /ahol egyéb egészségügyi jellegű szaktanácsadás, vagy tesztvizsgálat is történhet/ Az ajtók szélessége és magassága megfelel a kritériumoknak, nyitásirányuk megfelelő.

Minden helység padozata /ARMSTRONG/ linóleummal borított, mely tükröződésmentes, azonban eltérő színű vezetősáv sem a padozaton sem az oldalfalakon nem található a látássérültek számára. A csúszásmentesség nem biztosított, csak a WC helységben van csúszásmentes pvc burkolat. Ezt a többi helységnél is alkalmazni kellett volna. Sőt a legmegfelelőbb a csúszás-, és tükröződésmente hidegburkolat, továbbá eltérő színű és a különböző helységek, különböző funkciójú terek elválasztását szolgáló, talppal is érzékelhető burkolat lett volna. Az ablakfelületek nagyága az alapterület több mint 10%-át eléri, így benapozása megfelelő.

A külső nyílászárók műanyag, a belsők fából készültek. Küszöb nem lett kialakítva, ami nagyon előnyös. Egyedül a bejárati ajtónál van küszöb ezt a nyílászáró alján elhelyezett valamilyen hőszigetelő profillal kellett, volna helyettesíteni.

A válaszfalak kialakításánál száraztechnológiát alkalmaztak, mely a vizes helységekben impregnált, anyagból készült. /RIGIPSZ/ Az álmennyezet síkjáig diszperzit festés történt.

Az egyes helységekben felszerelt kapcsolók túl magasan vannak, kerekesszékből nehezen elérhetőek.

A mennyezeten energiatakarékos fénycsöves, illetve kompaktfénycsöves lámpatestek találhatók.

Megvilágítási erősségek: -iroda 400 lx

-előtér 250 lx

-mellékhelységek 150 lx

Fűtése távfűtés, mely a melegvíz szolgáltatást is biztosítja.

Az iroda még nem került berendezésre. Ennél ügyelni kell arra, hogy a bútorok méretei, színük, elhelyezésük megfeleljen az itt nyújtott szolgáltatásokat igénybevevő különböző sérültségi csoportok, és az itt dolgozók igényeinek. A WC mellé valamilyen jelzőkészüléket kell /pl. csengő rosszullét esetén, hangjelző berendezés tűz esetén látássérülteknek/ felszerelni. Javasolható a helységben a falon körben felszerelt vezeték, mely bármely részén történő érintésnél hangjelzést ad a személyzetnek.

Összegezve a közterületen és az épületen belül építészeti átalakítás szükséges. A fentiekben leírtak jól mutatják, hogy az épületek akadálymentesítését csak ehhez értő és ebben gyakorlott szakember tervezheti és a megvalósítását is ebben járatos kivitelezőre, kell bízni.

Sajnos már a tevékenység végzésére szolgáló épület kijelölésénél sem gondoltak arra, hogy szakértők előzetes tanácsit kérjék. Esetleg egy előzetes tanulmányt készíttetve, mind az építészeti és az egyéb itt végzett tevékenységek összehangolásával egy jobb megoldás születhetett volna.

Ma Magyarországon

folyamatos a jogsértés, az akadálymentesítés és a fogyatékkal élőkkel kapcsolatos jogszabályok betartása terén. Az ezzel kapcsolatos jogok és kötelezettségek betartását nem tartják fontosnak. Ezt a negatív hozzáállást nem lehet csak finanszírozási okokkal magyarázni. Főként Budaörsön, amely az ország egyik leggazdagabb települése. Véleményem szerint vannak olyan beruházások /pl. a tervezett kalandpark/ melynek költségvetéséből, ki lehetett volna venni egy bizonyos összeget, hogy a törvényi kötelezettség betartására sor kerüljön, és a Támogató Szolgálat az akadálymentesítés feltételeinek maradéktalanul megfeleljen.

Irodalom:

1. KSH 2001 évi népszámlálási adatai

2. Építészeti tervek

3. Jogforrások

A REHABILITÁCIÓ ÖSSZEFÜGGÉSEI

2008-06-29T12:13:00.000-07:00

Mivel a Támogató Szolgálatok működésének egyik legfontosabb célkitűzése a rehabilitáció, és az önálló életvitel kialakításának elősegítése, ezért szükségesnek találom ennek bővebb kifejtését.

Mára hazánk több települése működtet Támogató Szolgálatot. Ezekben az intézményekben a kötelező alapfeladatokon túl, minden intézmény más és más tevékenységi köröket végez, melyeket a helyi igények határoztak meg. Továbbá az is változó, hogy önkormányzat, civil szervezet, vagy egyházi szervezet hozta létre, ill. működteti.

A mai intézményhálózat kialakulása egy hosszú és küzdelmes folyamat eredményeként jött létre, és további fejlődése várható.

Az előző fejezetben leírt Önálló Életvitel Mozgalmak, a nemzetközi és hazai társadalomban nagymértékben hozzájárultak ennek az intézményrendszernek a létrehozásához. Elsőként a rendszerváltás időszakában, civil szervezetek hoztak létre olyan alapítványokat, egyesületeket, amelyek e szervezetekhez hasonló szolgáltatásokat kínáltak. /Pl. MOTÍVÁCIÓ ALAPÍTVÁNY/ Általában adományokból tartották fönn magukat, sokszor az érintettek, vagy közeli hozzátartozójuk segítségével, esetleg külföldiek által alapított szervezetek /pl.SOROS Alapítvány/ finanszírozták működésüket. A központi költségvetés részéről csak néhány szervezet részesült kisebb mértékű anyagi támogatásban. Az elmúlt 10 évben a pályázati rendszer kiszélesítése /Széchenyi terv, EU-s pályázatok, stb./ lehetővé tette, hogy egyre több anyagi forráshoz jutottak a rehabilitációs tevékenységeket végző szervezetek, és ez nagymértékben hozzájárult fejlesztési lehetőségeikhez. Külön említést érdemel a 2001-2002. években elindított modellkísérlet, melynek során több településen jött létre Támogató Szolgálat. A Fogyatékosok Esélye Közalapítvány erre a tevékenységre kiírt pályázata tette ezt lehetővé, és ennek során nagyon sok értékes tapasztalat gyűlt össze. Az ezzel kapcsolatos jogszabály alkotási folyamatot nagymértékben befolyásolta. Az Országos Fogyatékosügyi Program középtávú intézkedési tervének 2003. évi teljesítéséről szóló beszámolója 2004 áprilisában az Országgyűlés számára elkészül. Ennek 8.8. pontja szól arról, hogy a Támogató Szolgálatok szakmai és finanszírozási szabályainak kidolgozása törvényi, kormányrendeleti, és miniszteri rendeleti szinten a 2004 január 1-ig kitűzött határidőre elkészült.

Több szervezet, együttes összefogással a kormányzati szervek döntés-előkészítő, jogszabályalkotó munkájába is részt kívánt venni. Létrejött többek között a CIVIL MŰHELY, mely az Országos Fogyatékosügyi Tanács, az Országgyűlés, a különböző minisztériumok rokkantpolitikáját érintő tevékenységét meghatározza mind a mai napig. Az itt folyó munkába az érintetteken túl bevontak különböző szakembereket, önkormányzatokat, érdekképviseleti szerveket.

Az Európai Unióhoz történő csatlakozási szándékunk is indítéka volt az Uniós elvárások megvalósításának, mely a sérült személyeket érintő területek fejlesztésének egyik mozgatórugója lett. A piacgazdaságra való áttéréssel együtt, erősödtek a fogyatékkal élő emberek állampolgári jogai is.

Ezek a tényezők felgyorsították az esélyegyenlőség és rehabilitáció folyamatának fejlődését, és hozzájárultak új, a területet érintő jogszabályok meghozatalához, a már meglévő jogi normák módosításához, jogharmonizációjához.

Fentiek alapján ebben a fejezetben arról kívánok szólni, hogy a Támogató Szolgálatok szakszerű, hatékony működésének milyen feltételei vannak, és miért fontos ennek megteremtése.

1. Jogi szabályozás

A jogforrási hierarchián belül a legmagasabb szinten elhelyezkedő jogszabály az 1949. évi XX. törvény A Magyar Köztársaság Alkotmányának 17. §. Kimondja, hogy „ A Magyar Köztársaság a rászorulókról kiterjedt szociális intézkedésekkel gondoskodik.” A 70/A. § /2/. bekezdés.szerint „Az embereknek az /1/ bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.” 3.Bek. „A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.” 70/D.§ /1/ bekezdése., kimondja, hogy „A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez”. A 70/E.§. /1/ bekezdése ”A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz: öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.” Az Alkotmány olyan alaptörvény, mely az ország területén megalkotott bármely jogszabály, törvény vagy rendelet alapjául szolgál. Többek között a fent idézett paragrafusok biztosítják a fogyatékkal élő, beteg, idős, emberekre vonatkozó alacsonyabb rendű jogi normák megalkotását, és ezek maradéktalan betartását. Mind az állam mind az állampolgárok részéről jogkövető magatartást igényel ezek betartása. A rendszerváltozás után átalakított közigazgatási és államigazgatási intézményrendszer hatékonyabban biztosíthatja a megfelelő szociális ellátórendszer működését. Példaként említhetnénk az Alkotmánybíróság, az Ombudsman, a betegjogi képviselő intézményének létrehozását, melyek az Alkotmányban szereplő állampolgári jogok érvényre juttatását segítik. Ennek hatékonysága azonban időként nem megfelelő, különböző okoknál fogva. Sokszor maga az állampolgár az aki nem tudja érdekeit megfelelően érvényesíteni, vagy az esetleges joghézagok csorbítják a jogszabályok megfelelő alkalmazását.

Egy 2002. június 30-i H/14. számú országgyűlési képviselői indítvány szerint, a betegjogi képviselői rendszer súlyos diszfunkciókkal küszködik, mivel függetlensége nem biztosított. A képviselői indítvány fogalmazta meg, hogy a betegjogi és ellátottjogi képviseletet egy egységes független szervezeti keretek között, egymás mellett kell megvalósítani. A jelenlegi tendencia szerint az állam részéről további fejlesztések várhatóak e területen. A betegjogi képviselet mellett, ellátottjogi-, és gyermekjogi képviselet bevezetése van folyamatban, melyre Közalapítványt hoztak létre. De megítélésem szerint ez a folyamat tovább fog fejlődni.

Ezért fontos az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. Törvény megemlítése, mivel ennek alkalmazása a Támogató Szolgálatokon belül nem hagyható figyelmen kívül.

Az 1998. évi XXVI. Törvény A fogyatékos emberek jogairól és esélyegyenlőségük

biztosításáról /Esélyegyenlőségi Törvény/ letéteményesévé vált a többi idevonatkozó törvény és rendelet megalkotásának. E jogszabály 26.§. alapján született meg a 100/1999 /XII. 10./ Országgyűlési Határozat Az Országos Fogyatékosügyi Programról, mely olyan intézkedések, megalapozására szolgál, hogy az élet szinte minden területét átfogó alapelveket, és ennek stratégiai megvalósítását szolgálja. A prevenció, a normalizáció, az integráció, az önrendelkezés, a hátrányos megkülönböztetés tilalma a rehabilitáció a személyhez fűződő jogok védelmének elvei alapján, a környezet, a kommunikáció, a közlekedés, az egészségügy, az oktatás-képzés, a foglalkoztatás, a sport és szabadidő, és a szociális ellátások területén átfogó feladatok végrehajtását írja elő, és meghatározza ezek határidejét. Ennek végrehajtásáról évente a Kormány beszámol az országgyűlésnek. Erre először 2001-ben került sor. Jelenleg a harmadik előterjesztés készült el. Sajnos a kitűzött célok teljes körű megoldása nem történt meg az előírt határidőn belül, és nem valósítható meg előírás szerint. /pl. Akadálymentesítés 2005 január 1./ Ez nagymértékben többek között financiális okokra vezethető vissza. 2004-ben már e téren is előrelépés várható.

Mindkét jogi norma megfogalmazza a rehabilitáció fogalmát, és célul tűzi ki megvalósítását.

Jogi szempontból az 1998. évi XXVI. törvény A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról 4.§. b., pontja deklarálja, „rehabilitáció: az egészségügyi, mentálhigiénés, oktatási, képzési, átképzési, foglalkoztatási, szociális rendszerekben megvalósuló folyamat, amelynek célja a fogyatékos személy képességének fejlesztése, szinten tartása, a társadalmi életben való részvételének, valamint önálló életvitelének elősegítése”

A 100/1999 /XII. 10./ Országgyűlési Határozat az Országos Fogyatékosügyi Programról 2.6. pontjában lévő alapelvei között szerepel a következő:

„A rehabilitáció elvének megfelelően a fogyatékos embereket képessé kell tenni arra, hogy érdemi erőfeszítéseket tehessenek állapotuk, és képességeik javítására, vagy azok romlásának megállítására, lassítására.A rehabilitáció elve feltételezi a fogyatékos emberek együttműködését a megfelelő közszolgálati intézményekkel.Igy lehetőségük van arra, hogy befolyásolják a rehabilitáció konkrét céljait és eszközeit, hogy együttműködésüket egyenlő felek megállapodásaként, írásban rögzített, és kölcsönös garanciákat tartalmazó rehabilitációs szerződések, egyéni rehabilitációs tervek foglalják keretbe.”

A Támogató Szolgálatok létrehozását és működését tekintve a fent említett törvények megalapozták az idevonatkozó jogszabályok megalkotását. 2001. évi LXXIX. törvénnyel és a 2003. évi IV. törvénnyel módosított 1993. évi III. törvény a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról /Szociális Törvény/, az alapellátások fejlesztését írta elő az önkormányzatok számára. A hagyományos alapellátási formák mellett speciális ellátási kötelezettségeket írt elő. Többek között a Támogató Szolgálatok létesítésének kötelezettségét. Ezt a feladatot civil-, vagy egyházi-, szervezet ill. szociális vállalkozás is végezheti és az feladatok ellátására szerződést köthet az önkormányzattal. A központi költségvetésből évi 10.000.000 azaz tízmillió forint támogatás illeti meg az ellátót, ha a település lélekszáma eléri az 50. 000. azaz ötvenezer főt. A tevékenységet önkormányzati társulásban is el lehet látni. Az alapellátások megszervezésével a települési önkormányzat olyan egyéneknek nyújt támogatást, akik mentális-, egészségi állapotuk vagy egyéb ok miatt szociálisan nehéz helyzetbe kerültek. Így az időskorú, sérült emberek, pszichiátria-, vagy szenvedélybeteg, ill.hajléktalan személyek számára nyújt szolgáltatásokat. Célja, hogy önálló életvitelüket fenntartsák, nehézségeiket megoldják. A Támogató Szolgálat feladata a fogyatékos személyek önrendelkezésén alapuló, önálló életvitelének megkönnyítése, a lakókörnyezet megtartásával, és a lakáson kívüli közszolgáltatások elérésében történő segítségnyújtás.

A módosított 1/2000 /I. 7./ SZCSM rendelet a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételeiről, határozza meg a Támogató Szolgálat feladatait és tevékenységének módját.

Ennél az ellátási formánál már megjelenik a szolgáltató jelleg, amely az állam és állampolgár újszerű kapcsolatára utal. Az ügyfél már nem egy alárendelt a hatóságoknak kiszolgáltatott emberként jelenik meg, hanem a díjazásért megfelelő szolgáltatást igénylő félként. Ennek kialakulásában szerepet játszott a piacgazdaság, a társadalom struktúrájának átrendeződése. Ennek a jogügyletnek a szereplői már egyenrangú félként jelennek meg, és választhatnak a szolgáltatók közül. Ezért az itt nyújtott szolgáltatásoknak piacképeseknek kell lenniük, melyek, a PR és marketing, a megfelelő menedzsment jelenlétét kívánják meg.

Továbbá ezzel együtt meg kell említeni a 29/1993. /II. 17./ Korm. rendeletet a személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátások térítési díjairól, és a 188/1999. /XII. 16./ Korm. Rendeletet, a a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmény és a falugondnoki szolgálat működésének engedélyezéséről, továbbá a szociális vállalkozás engedélyezéséről. Mindkét rendelet elkészítésére a Szociális Törvény adott felhatalmazást.

A 188/1999. /XII. 16./ Kormány rendelet 9/B.§-9/G.§.-ok tartalmazzák a Támogató Szolgálatok működésének engedélyezésére vonatkozó részletes szabályait. Itt fontos kiemelni, hogy a rendelet szakmai program megalkotását, az itt dolgozók számára szakképesítés megszerzését, az szolgálatban működtetett gépjárművel kapcsolatos részletes szabályokat írja elő. Továbbá rendelkezik arról, hogy működési engedélyét a városi, vagy fővárosi kerületi jegyző adhatja ki, a jogszabályokban előírt feltételek megléte esetén. A tevékenységet végezheti a Szociális Törvény 120. §. alapján a helyi önkormányzat, egyesület, alapítvány, egyházi jogi személy, ezek intézményei, egyéni vagy társas vállalkozó. E szervezetekkel az önkormányzat ellátási szerződést köthet. Ha önkormányzat végzi e tevékenységet, erre vonatkozó helyi rendeletmegalkotását írja elő a rendelet. Továbbá a rendelet az ellenőrzésre, működési engedély módosítására, visszavonására és pénzügyi finanszírozására vonatkozó szabályokat is megállapítja.

Mellékletei között szerepelnek azok a kötelezően használandó nyomtatványok, melyek az állami költségvetési támogatás igényléséhez, ennek elszámolásához, és a szükség szakmai továbbképzés és vizsga letételéhez szükségesek.

A 29/1993. /II. 17./ Korm. rendelet 14/A. §. szabályozza a Támogató Szolgálatok térítési díjait. Ez a személyi segítésre, a házi segítségnyújtásra, és a szállító szolgálat igénybevételére vonatkozó térítési díjakra vonatkozik. A rendelet mellékleteiben szerepelnek a díjak elszámolására vonatkozó kötelező nyilvántartások. Ha az itt megjelölt feladatokon túl egyéb segítséget is igénybe kíván venni az érintett személy, akkor a R. 2.§. /5/. bekezdése alapján a szolgáltatás önköltségét meghaladó díj is kérhető. Ezt a 169/1999 /XI. 24./ Korm.r. állapította meg.

A fent felsorolt jogforrásokon kívül még nagyon sok e területet, érintő jogszabályt kell alkalmazni a Támogató Szolgálatok működtetésénél, /pl. Adatvédelmi Törvény stb./, amely a jogalkalmazóktól ugyancsak komplex felkészültséget igényel. Itt csak a legalapvetőbbek kerültek felsorolásra.

2. A rehabilitáció

Fontosnak tatálom, hogy a rehabilitációról külön is szót ejtsek, mivel a Támogató Szolgálatok egyik legfontosabb célja a szolgáltatásokat igénylők ilyen irányú perspektívája.

A rehabilitáció latin eredetű szó, valakinek valami iránti képességét, talentumát, jártasságát jelölte. Először Ritter von Buss használta a betegek állapotának javítása érdekében történő tevékenység jelölésére.

A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint a rehabilitáció jelentése: 1. Valaki becsületének visszaállítása 2. Büntetéssel együtt járó hátrányok alóli mentesítés 3. Valaki munkaképességének helyreállítása. / 1 / A kifejezés egy fejlődésen ment keresztül, mire a mai értelemben vett szóhasználat kialakult.

A WHO 1980-ban közzétett megfogalmazása szerint: „olyan szervezett tevékenység, melyre egészségükben, testi, szellemi, épségükben, tartósan, vagy véglegesen károsodott emberek rászorulnak a társadalomba, a közösségbe történő visszailleszkedésük érdekében.”

1999-ben Prof. Dr. Kullmann a Rehabilitációs Szakmai Kollégium megfogalmazását idézi: „rehabilitáción azt a szervezett tevékenységet értjük, amelyet a társadalom biztosít a huzamosan vagy véglegesen fogyatékos vagy rokkant embernek, hogy megmaradt képességeikkel ismét elfoglalhassák helyüket a közösségben. A rehabilitáció orvosi, nevelési, foglalkoztatási, és szociális intézkedések tervszerű, együttes és összehangolt, az egyénre szabott alkalmazása, amelyben a rehabilitálandó ember tevőleges részvétele nélkülözhetetlen.”

A rehabilitáció a következőképpen definiálható:

Összefoglalva a rehabilitáció az össztársadalmi szinten, szervezett formában folytatott tevékenység, amely az ebben érintett személyek és ezzel foglalkozó szakemberek együttműködésével, a szükséges tárgyi környezet felhasználásával és kialakításával az egyén adottságai, készségei és megmaradt képességei alapján a károsodás /impairment/, fogyatékosság /disability/ és rokkantság /handicap/ prevencióját és javítását szolgálja, ezzel lehetővé teszi a társadalmi életben való részvételt, és az önálló életvitel magvalósítását.

A rehabilitáció folyamatának fejlődése által a szorosan vett medikális rehabilitációtól a paramedikális /fizioterápiás, gyógytorna,/ rehabilitáción át ma a demedikalizációs -amelyben már az önálló életvitel nagy hangsúlyt kap-, komplex rehabilitációs szemléletmód alakult ki, amely már nem passzivitást, hanem aktivitást igényel az ebben résztvevő fogyatékkal élő, vagy beteg embertől.

A rehabilitáció céljai:

· Egészségi állapot javítása

· Lehetőség szerint a korábbi társadalmi státuszba való visszahelyezés

· Adottságok, készségek képességek fejlesztése

· Látens képességek kutatása fejlesztése

· Önellátási képességek fejlesztése

· Teljesítőképesség növelése

· Munkaképesség fejlesztése, vagy teljes helyreállítása

· Az emberi szervezet olyan irányú intellektuális vagy fizikai teljesítőképességének fejlesztése, hogy életminősége a lehető legteljesebbé váljon

2.1 Milyen területeket, és kiket érint a rehabilitációs tevékenység?

Fontos elkülöníteni a rehabilitáció és a habilitáció fogalmát.

Ø A habilitáció a fogyatékkal született, vagy fiatalkorban bekövetkezett sérülés utáni fejlesztő tevékenységet jelenti.

Ø Ezen kívül meg kell, különböztetünk az idősek rehabilitációját, a fiatalabb foglalkoztatási szempontból aktívnak számító korosztály rehabilitációjától.

Ø A geriátriai rehabilitáció, már nem a foglalkoztatásba történő visszaállítást célozza meg, hanem az önellátási képességek fejlesztését, és az életminőség javítását.

Ø Tehát a rehabilitáció a szerzett, vagy születetten fogyatékkal élő hátrányos helyzetű felnőtt lakosságot érinti.

Az ENSZ „ Alapvető Szabályai a Fogyatékossággal élő Emberek Esélyegyenlőségéről” 17.cikk.kimondja: „ A „fogyatékosság” a világ tetszőleges országának bármely népességcsoportjában /populációjában/ előforduló nagyszámú különböző funkcionális korlátozottság összefoglaló elnevezése. A fogyatékosság okozója lehet fizikai, értelmi, vagy érzékszervi károsodás, egészségi állapot vagy lelki betegség. Ezek a károsodások, ezen állapotok vagy betegségek lehetnek állandó vagy átmeneti természetűek.”

18.cikk: „a „hátrányos helyzet” fogalom a közösség életében a másokkal egyenlő szintű részvétel lehetőségének elvesztését vagy korlátozottságát jelenti.”

A támogató szolgálat és a rehabilitáció összefüggései

2008-06-29T12:03:00.000-07:00

Részletek a szakdolgozatomból

GYŐRI ENIKŐ: REHABILITÁCIÓS KÖRNYEZETTERVEZŐ SZAKÉRTŐ

„Az erős elhatározás a legszélsőségesebb szerencsétlenséget

is egyetlen pillanat alatt elviselhető állapottá változtathatja”

Stendhal

ELŐSZÓ

Budaörs 24. 606 állandó lakosú, és 880 ideiglenes lakost számláló város. Területi elhelyezkedését tekintve, Budapest kapuja. Ennél fogva infrastruktúrája az elmúlt 14 év során, hatalmas fejlődésen ment keresztül.

Immár 20 éve élek és dolgozom ezen a településen, így az itt történt változásokat személyesen is nyomon követhettem. A Budapesti Tanítóképző Főiskola elvégzése után óvónőként dolgoztam több éven keresztül, majd az Államigazgatási Főiskola befejezését követően 1991-ben a Budaörs Város Önkormányzat Polgármesteri Hivatalánál helyezkedtem el. Itt Budaörs ipar- kereskedelmi ügyeinek engedélyezését és törvényességi felügyeletét láttam el.

A város szociális helyzetéről az osztályon dolgozó kollégáimtól kaptam néhány információt, az éppen aktuális ügyek intézéséhez.

De ez pusztán száraz, a jogszabályok alkalmazását kötelességszerűen alkalmazó köztisztviselő érdeklődése volt a téma iránt.

1999-ben azonban történt valami, amely alapvetően, megváltoztatta az elkövetkezendő években érdeklődési körömet és motiváltságomat egy új téma iránt, amely nem más, mint a rehabilitáció, a társadalomban zajló szociális folyamatok figyelemmel kísérése, a rászorultakon történő segítségnyújtás.

1999 év nyarán súlyos autóbaleset ért. Polytraumatizált súlyos sérültként szállítottak kórházba, ahol több műtéten estem keresztül. Majd az ezt követő időszakban 2003 novemberéig további műtétek /11 db/ kezelések következtek. A kerekesszékből nagy erőfeszítések és nehézségek árán jutottam el az egy bot használatáig. Az eltelt időszak pozitív és negatív tapasztalatai ráirányították figyelmemet a fent említett problémakörre. Ezáltal belső indíttatást éreztem arra, hogy a fogyatékkal élő emberek sorsával, az őket érintő kérdésekkel behatóan foglalkozzam, és szakmai segítséget kapjak ehhez olyan szakemberektől, akik élethívatásként küzdenek ennek az ügynek a fejlődéséért.

Fentiekre való tekintettel létrehoztam a Budaörsi Sérülteket Segítő Egyesületet, amelyben helyi szinten kezdeményeztem az Önkormányzatnál a rehabilitációs tevékenységek fejlesztését. Majd 2002 szeptemberében kezdtem meg tanulmányaimat a BME Rehabilitációs Szakmérnöki Szakán.

Szakdolgozatom megírásához nagy segítséget nyújtottak tanáraim, a helyi Önkormányzat, az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet, a budaörsi egészségügyi dolgozók. Köszönetemet ezúton szeretném kinyilvánítani.

Budaörs, 2004 május

Budapesti Műszaki Egyetem

Építészmérnöki kar

Rehabilitációs környezettervező szakmérnöki szak